Másodjára körülbelül másfél évvel ezelőtt jártam itt, és erről a kirándulásról már sokkal több emlék maradt meg, mint az elsőről. A Stadtpark közelében szálltunk meg és egy napot töltöttünk itt. A városnéző sétánk a Stephansdomtol indult, ez a gótikus stílusban épült templom az első Bécs számos kihagyhatatlan látnivalója közül. A templom belseje is gyönyörű, de érdemes felmászni valamelyik toronyba is a kettő közül, szép kilátás nyílik a városra.
Miután a bazilikától elindultunk, a Ringstrasse környékén sétálva barangoltuk be Bécs óvárosát. Megnéztük a Hofburgot, a bécsi Operaházat, a Parlamentet, a Városházát és számos más épületet. Egy délután sajnos csak arra volt elég, hogy a nevezetességeket kívülről nézzük meg (egyedül a Stephansdomba mentünk be egy óra hosszára kb), ha behatóbban akarjuk tanulmányozni őket, akkor mindenképp több napot kell rászánni, mert nagyon sok minden van, és olyan szépek, hogy az ember azt sem tudja, melyikkel kezdje :-) Ja és nagyon szuper múzeumok is vannak, a legelső látogatásomkor a Természettudományi Múzeumban voltunk. Ide mindenképp szeretnék majd még egyszer visszajönni, mert emlékszem, hogy első alkalommal teljesen elvarázsoltak a több méter magas dínó-csontvázak, színes akváriumok és a temérdek látnivaló. A Természettudományi Múzeummal szemben van a Művészettörténeti Múzeum, a két épület érdekessége, hogy egymásnak tökéletes tükörképei.
Ez alkalommal szintén egy éjszakát aludtunk itt. Elhatároztuk, hogy kimegyünk a Praterbe és megnézzük a Wiener Riesenradot, ami Bécs jelképe és nem mellesleg a világ legrégibb óriáskereke.
1897 óta szórakoztatja a városlakókat és a turistákat egyaránt :-) A Prater tulajdonképpen egy park ( a neve még a középkorból ered, latinul ugyanis a "pratum" szo rétet jelent), ahol kitűnően lehet a fűben elnyúlva akár piknikezni, akár beszélgetni. Rengeteg turista és fiatal van itt, nagyon jó a hangulat :-) a park hátterében ott magasodik a 65 méter magas óriáskerék, amelynek a kabinjaiban 10-15 ember is elfér. A kabinokban pedig akár gyertyafényes vacsorára is lehetőség van:-)
Az óriáskerékről nagyszerűen be lehet látni a várost is, illetve a Riesenrad mellett elterülő vidámparkot is, amelyben a bécsi Madame Tussaud's gyűjtemény is helyet kapott. A hullámvasutak elég régiek, viszont van sok játék, több szabadesés-gép, kb 100 méter magas körhinta, és van egy nagyon-nagyon szupi szellemvasút is :-) Psycho-Hotel a neve, és ha erre jártok, feltétlen üljetek fel, tényleg ijesztő :-) Itt a vidámparkban egy nagyon kellemes estét lehet eltölteni, pláne ha valaki nem olyan gyáva mint én, és szívesen ül fel ezekre a zuhanó-forgó-rázkódó izékre.
A vidámpark után megvolt a kötelező bécsi szelet-evés is. Ezt sem szabad kihagyni, ha Bécsben járunk, mert a papírvékonyra kivert, kb. 25 cm hosszú és 10 cm széles rántott szelet igazi ínyencfogás, és ezt annak ellenére mondom, hogy normál esetben sosem eszem rántott húst, mert nem szeretem. De a Wiener Schnitzel, az más!! Ha pedig csak kutyafuttában szeretnénk valamit gyorsan bekapni, mondjuk uzsonnaidőben, akkor a Wiener Würstel a legjobb választás. Ezeket a hosszú, vékony bécsi virsliket sok utcai standnál árusítják, mustárt és császárzsemlét kapunk hozzá :-) Nyami :-)))
A vasárnapi programunk a schönbrunni kastély meglátogatása volt. Itt is voltam már, de 15 év távlatából szinte semmire nem emlékeztem, csak arra, hogy nagyon-nagyon tetszett :-) A kastély helyén már a késő középkorban is voltak épületek, de Schönbrunn igazi aranykora Mária Terézia uralkodásának idejére tehető. A kastély bejárata:
Az épületben több, mint 1400 helyiség van, mi ezek közül kb. 45-öt jártunk be. Sajnos fényképezni egyáltalán nem lehet a kastélyban, de ez semmit nem vont le a csodálatos élményből. A magyar nyelvű audioguide-nak köszönhetően rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg a Habsburg uralkodócsalád életéről, láttuk többek között Ferenc József császár dolgozószobáját, a helyiséget, ahol imádott felesége, Sissi hercegnő szépítkezett, és a termet is, ahol a 6 éves kis Mozart először életében koncertet adott Mária Terézia császárnőnek. Felejthetetlen élmény volt végigjárni ezeket a gyönyörű, rokokó stílusban berendezett termeket, nézegetni az uralkodók személyes használati tárgyait, meghallgatni minden egyes szoba történetét. Kb. egy óra múlva véget ért a kastélyon belüli körút és mi nagyon sajnáltuk, hogy nem hosszabbra fizettünk be :-)
Nemcsak a kastély belseje gyönyörű, hanem a kert is. Ide akár hintóval is kikocsikázhatunk, a kastély bejárata előtt több kocsi is várakozik.
A kert végében először is egy csodaszép szökőkút fogad minket, amely Neptun tengeristent ábrázolja Thetisz tengeristennővel és a tritonokkal, akik sellőszerű, félig ember, félig hal lények. A szökőkút mögül is vissza lehet nézni a kastélyra, nagyon szép a látvány.
A szökőkúttól nem messze találjuk a bécsi állatkert bejáratát, ami a világ legrégebbi állatkertje, csaknem 300 éves. A császári család nemcsak az állatokat gyűjtötte, hanem a növényeket is, a pálmaház az 1800-as évek vége óta működik Schönbrunn területén. Az állatkert mellett van egy nagyon klassz, bokrokból álló labirintus, ami az Irrgarten névre hallgat. Ide akkor menjünk be, ha bőven van rendelkezésre álló időnk, mert lehet, hogy nem egyhamar kecmergünk ki belőle :-) a labirintus közepén van egy több száz éves platánfa, ahova fel lehet mászni, ha ezt sikerül megtalálni, az jó, mert felülről már könnyebb megkeresni a kivezető utat :-) Ez a labirintus eredetileg sokkal nagyobb volt, de mint megtudtuk, a 19. század végére csaknem teljesen kivágták, mivel "közterületeken tilos tevékenységekre csábított" :-)
Mire a kertet is bejártuk, majdnem dél volt. Visszametróztunk a belvárosba, és bóklásztunk még egy kicsit. Szerencsénk volt, mert éppen délre értünk oda a híres Anker-órához, amely a város egyik közkedvelt nevezetessége. A négy méter széles Ankeruhr számlapján minden egész órában uralkodók, zeneszerzők alakjai jelennek meg, miközben hangjáték is kíséri őket. Délben pedig az összes alak megjelenik, közöttük van pl. Haydn és Mária Terézia császárnő is.
A vasárnap délutánt már a reptéren töltöttük, de annyi időnk még volt, hogy együnk a városban egy Sacher-tortát, ami igazi bécsi specialitás, sárgabaracklekvárral töltött csokitorta. És persze a marcipános Mozart-golyó-vásárlás sem maradhatott el :-)
Bár már harmadjára jártam ebben a gyönyörű városban, alig várom, hogy megint menjek, mert annyi minden van még, amit nem láttam! Azt hiszem, ide egy év is kevés lenne, hogy mindent felfedezzünk :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése