Hajónapló 2.: Malaga

A következő város, ahol a hajó kikötött, a dél-spanyolországi Malaga városa volt. Az utazás előtt megfogadtam, hogy minden város után írni fogom a blogot, mert voltak olyan napok is, amikor csak a tengeren hajóztunk és nem kötöttünk ki sehol, de aztán persze nem tartottam be az ígéretem (illetve csak legelső nap), hiszen annyi szuper program várt minket a hajón!!:-) Marseille után egy teljes napot voltunk a tengeren, majd a harmadik nap reggelén kötöttünk ki Malagán. 

Eddig egyszer voltam Spanyolországban, idén júniusban Barcelonában töltöttünk el néhány napot, de az valahogy nem volt olyan nagy hatással rám, bár nagyon sokan Európa egyik legszebb városának tartják. Malaga - habár közel sincs akkora turisztikai jelentősége, mint Barcelonának - nekem valahogy sokkal jobban tetszett, de ez valószínűleg azért van, mert engem egy kicsit Palermóra, Szicília fővárosára emlékeztetett, az pedig a szívemhez legközelebb álló városok egyike :-)A hasonlóság oka valószínűleg az, hogy csakúgy, mint Palermóban, ebben a városban is erősen érezhető a mór hatás az építészetet illetően.
A kikötőből gyalog indultunk el a városközpont felé és útközben máris megcsodálhattuk Malaga egyik legszebb homokos strandját, a Malaguetát. Ekkor még nagyon kevesen voltak a parton, hiszen reggel 9 óra felé járt az idő, de már ezekben a korai órákban is nagyon szépen sütött a nap. Olvastam, hogy ebben a városban - amely egyébként egyike Európa legdélebben fekvő városainak - még decemberben sem megy a hőmérséklet 20 fok alá, hó pedig egyetlenegyszer esett az egész 20. században :-)El is határoztam, hogy városnézés után, ha lesz még egy kis időnk, napozunk majd egy kicsit itt a strandon, de persze utána annyit mászkáltunk, hogy örültünk, hogy időben vissza tudtunk érni a fedélzetre :-) 

A város két legfontosabb nevezetessége a 14.századból származó Gibralfaro vár és az Alcazaba nevű erődítmény. Elhatároztuk, hogy először a várat nézzük meg. El is indultunk gyalog toronyiránt, de 20 perc után rájöttünk, hogy fogalmunk sincs, hol vagyunk, így némi tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy fogunk egy taxit. Igen ám, de taxinak színét sem lehetett látni a környéken, így mentünk még vagy 20 percet, mire egy az utunkba akadt :-) azért nem volt hiába a sok gyaloglás, mert képet kaptunk arról, milyen is a város hangulata és közben utunkba akadt a híres malagai bikaviadal-aréna is. Ez a kb. 140 éves épület egyszerre csaknem 15000 embert tud befogadni. Bár éppen nem volt előadás, egy kicsit be tudtam kukucskálni a "harctérre", ahol a bikák vívják élet-halál harcukat a torreádorokkal.

A taxi aztán felvitt minket egészen a vár bejáratáig, ahol némi sorbanállás után megkaptuk a jegyet és végre elindulhattunk felfedezni a várat! Később rájöttünk, hogy ide gyalog is fel lehet jutni, méghozzá egy nagyon szép útvonalon. Csodálatos kilátás nyílik innen fentről a malagai kikötőre, tengerpartra, a városra és a mögötte fekvő kopár dombokra is. Fent a várfalon végig lehet sétálni, nyilak mutatják körbe végig az útirányt. A Gibralfaro név egyébként azt jelenti, hogy "a fény sziklája" és erre a névre vár igencsak rászolgált. Tényleg nagyon szép élmény idefentről gyönyörködni a kilátásban, a szikrázó napsütésben. A föníciaiak, akik a várost alapították, a legjobb helyre építették ezt a várat :-)

A várból később busszal mentünk le a parti sétányhoz, ahonnan néhány perces séta Malaga óriási katedrálisa, a La Manquita, amely Európa harmadik legnagyobb temploma. Szerettem volna lefényképezni, de ilyen közelről képtelenség volt, mert egyszerűen nem fért rá a képre, így aztán megelégedtem a toronnyal:-) nagyon érdekes volt a rengeteg pici erkély, amely a katedrális falát díszítette. Szívesen felfedeztem volna, hogy milyen helyiségek lapulnak az erkélyek mögött, de oda persze nem lehetett felmászni :-)

 

A templomban olvastam, hogy eredetileg két tornyot terveztek hozzá, de végül csak egy készült el, innen ered a neve ( La Manquita ugyanis félkezű hölgyet jelent). Itt a templom előtt kezdtük el valóban érezni, hogyan lüktet a város. Rengeteg mutatványos van itt, táncosnők, bűvészek, stb. illetve innen kezdődnek az óváros nagyon hangulatos kis utcácskái :-)

 Miközben itt, a nyüzsgő óvárosban csavarogtunk, eljutottunk a Calle Marqués de Lariosra, ami egy nagyon híres bevásárlóutca. Ez az óváros legrégebbi utcája, és tele van üzletekkel, éttermekkel, meg mindennel, ami kell :-)

A fenti képen alól jobboldalt egy kis mogyoróstandot lehet látni. Az egész városban mindenütt lehet találkozni árusokkal, akik mogyit, mandulát meg ilyesmiket árulnak, szigorúan csak malagai termékeket :-) mi is vettünk és nagyon fincsi :-)
A Calle Lariosról ismét a parti sétány felé vettük az irányt, mert meg akartuk nézni a szépségéről híres malagai városházát. Útközben megálltunk ebédelni, én egy tányérnyi icipici sült halat meg kagylót rendeltem, ami nagyon, nagyon finom volt :-) Leöblítettük egy jó nagy pohár Sangriával a halakat és már indultunk is tovább. 

A parti sétány egyébként fantasztikus, még amikor délelőtt itt sétáltunk, feltűnt a hihetetlen éles madárcsicsergés, és később, ahogy jobban megnéztem, rájöttem, hogy kis papagájok repkednek össze-vissza a hatalmas pálmafák tetején, és ők csapnak ilyen ribilliót:-)))) ez volt az első alkalom, hogy vadon élő papagájokat láttam, csak úgy, a fák körül repkedni, annyira szuper volt :-))))

 A városháza (a fenti képen) egyébként tényleg gyönyörű, mögötte, a domb tetején pedig ott fekszik teljes életnagyságban az Alcazaba erőd. Gondoltuk, ha már idáig elgyalogoltunk, másszunk fel oda is:-) megérte, bár a mászás kicsit fárasztó volt, de a felvezető úton végig fényképeztünk, annyira szép volt a kilátás a tengerre :-) 
Az erőd egyik bástyája:

A La Manquita katedrális:

A bikaviadal-aréna:

... és a malagai kikötő:

Az Alcazaba erőd érdekessége egyébként, hogy a helyén réges-régen egy római kori amfiteátrum állt, amelynek egy része még ma is látható. A többit viszont a mórok úgy a 10.század környékén lebontották, mert ebből építették meg magát az erődöt:-) 

A tértől, ahol a római színház maradványait lehet megnézni, nem messze van a Picasso Múzeum, ahol a nagy művész rengeteg festménye van kiállítva. Innen néhány utcára pedig, a Playa de Merceden megtaláltuk Picasso szülőházát is, ugyanis ő a város egyik leghíresebb szülötte. De, mint megtudtam, Antonio Banderas is itt született :-) 

Picasso szülőházába (fenti kép) is elmentünk, bár a művész csak 10 éves koráig élt itt, így inkább a családtagjaihoz kötődő emléktárgyakat nézhetünk itt meg. De van egy-két nagyon érdekes dolog is, például az anyakönyv, amibe annak idején a családban született gyerekeket jegyezték fel. Az egyik közeli templomban, az Iglesia de Santiagoban pedig Picasso keresztlevelét is meg lehet nézni.
Ezután csavarogtunk még egy kicsit a városban, megkóstoltuk a híres malagai bort, vettünk szuvenírt, élveztük a nyüzsgést:-)

Az idő közben úgy eltelt, hogy lassan indulni kellett vissza a kikötőbe. Útközben megcsodáltuk a malagai óriáskereket a tengerparton, és a kikötői jachtokat. Ekkor már a strandon is voltak jócskán emberek, akik élvezték a forró spanyol napsütést :-) Remélem, visszajövünk ide még egyszer, és akkor tuti én is kifekszem a strandra :-)))

Hajónapló 1.: Marseille

Sziasztok! Már megint egy csodálatos helyről jelentkezem! Most éppen a Földközi-tengeren ringatózunk egy gyönyörű hajón Valenciától nem messze, ugyanis hajós körutazáson veszünk részt. Juppiiiii :-) Két nappal ezelőtt indultunk Savonából, Észak-Olaszországból, és 12 napos a túra. Ez életem első ilyen útja, szóval eleinte kicsit féltem, hogy mi lesz, ha tengeribeteg leszek, de szerencsére nyoma sincs ilyesminek :-) Egy vérbeli utazó ugyebár nem lehet tengeribeteg :-) Bár legelső éjszaka rögtön jött egy hatalmas vihar, arra ébredtem hajnalban, hogy iszonyatos módon dörög és kb. minden harmadik másodpercben villámlott. Tegnap este pedig 100 km/órás sebességű szél fújt, szóval a hajó eléggé hintázott, de egy ilyen óriási, 11 emeletes monstrumnak ez meg se kottyan, így mi vígan buliztunk a hajó belsejében :-)

Szóval, a tegnapi, legelső kikötő Marseille volt. Franciaországot és a francia irodalmat nagyon szeretem, Párizs az abszolút kedvenc európai városom, így hát kíváncsian vártam, hogy vajon milyen benyomást fog rám tenni ez a hatalmas francia kikötőváros? Életem egyik legszebb reggele volt ez, fent a fedélzetről figyelni Marseille körvonalait, ahogy előtűnt a hajnali fényben és tűnődni, hogy vajon milyen titkokat tartogat számunkra?

Reggel fél kilenc körül már a parton voltunk, a kikötőből taxival mentünk be a Fort Saint Jean nevű erődhöz, ami a régi kikötő közelében (Port Vieux) található. 

Szerencse, hogy Marseille-ben a leghíresebb nevezetességek mind itt találhatóak- mert a város tulajdonképpen a régi kikötő köré épült ki- így néhány óra alatt, amennyi a rendelkezésünkre állt, elég sok mindent meg tudtunk nézni. Először a Fort Saint Jeant jártuk körbe, amely egy másik erőddel együtt az öböl bejáratát képezi. Innen kb. öt perc séta a város egyik legszebb temploma, a Cathédrale de la Major, amelybe sajnos nem tudtunk bemenni, mert még zárva volt, de kívülről is nagyon szép látványt nyújtott :-)

Később elindultunk a régi kikötő belseje felé, amely egy kicsit olyan hatást kelt, mintha itt lenne a város szíve. Délelőtt 10 óra előtt ugyan nem sok ember mászkált itt, de ez valószínűleg annak tudható be, hogy vasárnap volt. Van viszont nagyon sok kiülős hely, amik 10 óra körül nyitnak, és volt piac is, ahol különböző provance-i dolgokat lehet venni, levendulapárnát, szappant, fűszereket és még sok minden mást.

 Innen indulnak a városnéző kisvonatok, de a kikötőből kisebb hajók is mennek, hiszen Marseille közelében több kis sziget található, amelyeket mindenképp érdemes meglátogatni, ha van időnk. Én nagyon szerettem volna megnézni If várát, ahol Dumas híres regényének, a Monte Cristo grófjának főszereplője, Edmond Dantes raboskodott, de a legrövidebb oda tartó kirándulás is 2 óra hossza lett volna, és ez sajnos nem fért bele az időrendünkbe. Több lehetőség is van egyébként, hirdetnek olyan kirándulásokat, ahol magát a várat is be lehet járni, de olyat is, ahol nem lehet kiszállni a hajóról, csak körbevisznek a marseille-i öbölben és a vízről lehet megcsodálni a várat.

Itt a kikötőben láttunk olyan halas standokat is, amelyek már sokkal jobban emlékeztettek egy igazi halpiac hangulatára. Semmi hűtőpult, csak műanyag dobozok meg ládák, és a hatalmas tonhalakat ott szeletelték fel az orrunk előtt.

A következő nevezetesség, amit meg akartunk nézni, Marseille leghíresebb katedrálisa, a Notre Dame de la Garde volt. Eleinte fel akartunk ülni az odainduló városnéző kisvonatra, de aztán mégis a gyaloglás mellett döntöttünk. Jól tettük, mert csak 20 perc séta volt, de azalatt is élveztük Marseille varázsát :-) A templomot egyébként már reggel a kikötőből is láttam, a város szinte minden pontjáról lehet látni, hiszen elég magasan fekszik.

Innen fentről pedig fantasztikus kilátás nyílik nemcsak a marseille-i öbölre, de If várára és a hatalmas városra is. A templom belseje is nagyon különleges, a falát rengeteg hajós kép díszíti és ami még nagyon érdekes, hogy a plafonról is hajófigurák lógnak le :-) Hiába, itt minden a tenger körül forog :-) A legeslegszebb pedig a torony tetején található Mária-szobor, amely 9 méter magas, és tömör arany az egész. 4 tonna a súlya!:-)
A marseille-i öböl a katedrálistól nézve:

Középen If várát látjuk:

Marseille hatalmas város, Franciaország második legnagyobb városa és egyben legnagyobb kikötője. Innen fentről látszott igazán, hogy milyen óriási ( bár ez csak egy kis részlete):

Az utunk ezután visszavezetett a kikötőbe, mert mindenképpen meg akartam kóstolni a híres marseille-i hallevest, a bourbaillaise-t :-) Ezért beültünk az egyik kis étterem teraszára az emberektől nyüzsgő kikötő mellett (ahol a pincér egyből figyelmeztetett, hogy a telefonunkat inkább a táskába tegyük és ne az asztalra, mert errefelé nagyon sok a tolvaj:-)). Azt olvastam, hogy ez a francia halleves hasonlít a halászlére, csak ezt tengeri halakból főzik, és a fő fűszere a sáfrány. Nos, tényleg emlékeztetett nyomokban a magyar ízekre, de azért nekem a körösi halászlé marad a kedvencem :-)

Ebéd és egy jó pohár fehérbor után ismét elindultunk. A kikötőhöz egészen közel van még egy szép templom, az Éclise de Accoules, amelynek érdekessége, hogy a középkorban játszott nagyon jelentős szerepet a város életében, ugyanis minden riasztáskor ez a harang szólalt meg . Közvetlen a templom mellett van egy kis sikátor (ilyen sok van egyébként a városban) ahol találunk egy üzletet. Itt árulják a híres marseille-i háziszappanokat, amelyek 72% olívaolajból készülnek és állítólag nagyon jót tesznek a bőrnek:-) nagyon szuper kis üzlet, régies hangulatú, ki is lehet próbálni a csodaszappanokat. A szépen becsomagolt szappanok mellett olyanok is vannak, amik tényleg úgy néznek ki, mint kb. 100 évvel ezelőtt :-)

Miután felszerelkeztünk kellő mennyiségű szappannal :-), mászkáltunk még egy kicsit a piacon, aztán lassan elindultunk vissza a kikötőbe, ahol várt minket a csodahajó, hogy a következő városba vigyen :-) Mindent összevetve nagyon tetszett Marseille, pontosan olyan volt, mint amilyennek egy francia kikötővárosnak lennie kell, nagy, nyüzsgő, kicsit kopott, tele emberekkel, szép régi épületekkel, francia életérzéssel, halszaggal és sirályokkal :-)