Nem tudom, említettem-e már, hogy mennyire szeretem Amerikát. Igaz, még csak kétszer jártam ott, de ennyi idő is elég volt arra, hogy beleszeressek ebbe a kontinensbe. Tavaly augusztusban voltunk ott, és gondoltam, ha egy kicsit mesélek Nektek róla, az majdnem olyan, mintha egy picit újra átélhetném ezt a csodálatos élményt :-)
Nem ez volt az első alkalom, hogy az USA-ban voltam, két évvel ezelőtt már volt szerencsém ott nyaralni, akkor Floridában voltunk 2 hetet. Arról is van egy jó kis bejegyzés itt a blogon :-) Most pedig egy kis autós körutazást tettünk, New Yorkból kiindulva. Elautóztunk a Niagara-vízeséshez, onnan Washingtonba mentünk, majd egy napot Philadelphiában töltöttünk, aztán vissza New Yorkba. Valószínű, hogy ahány város, annyi bejegyzés fog születni, mert ennyi mindent egybe besűríteni, azt hiszem lehetetlen :-) Szóval kezdjük New Yorkkal :-)
Amikor először megérkezem egy számomra még ismeretlen városba, mindig nagyon izgulok, hogy vajon milyen érzés fog a hatalmába keríteni, amikor kilépek a repülőtér ajtaján? Jó érzés lesz-e? Vagy nem annyira? Milyen lesz az első benyomásom a városról? persze a repülőtereknél az ember még jóformán semmit nem lát magából a helyből, de azért itt is van egy két dolog, amire fel lehet figyelni. Én például nagyon szeretem, amikor olyan helyre utazunk, ahol jó meleg van, és a kilépéskor megcsap a pàràs forróság :-) vagy például feltűnik az emberek szokatlan ruházata, bőrszíne stb. egyszóval minden, ami más, mint otthon. New Yorkban az első ilyen furcsa, de egyben kellemes benyomás az volt, amikor a Newark reptérről kilépve megpillantottam a híres sárga taxikat, amiket azelőtt csak a filmekben láttam. Igazából az egész várost ezzel tudnám a legjobban jellemezni, hogy egyszerűen olyan, mint a filmekben. Nekem az öt nap alatt, míg ott voltunk, végig ez járt az eszemben, meg az, hogy hihetetlen, hogy én itt lehetek ezen a fantasztikus helyen. Na de ne rohanjunk ennyire előre! Szóval bevágtuk magunkat a taxiba, ami elvitt minket Manhattan közepére, a hotelunkba. Kinéztem a szobaablakon, és jobbról, balról, szemből, mindenhonnan felhőkarcolók kacsintgattak rám. Azt már meséltem, hogy félek a magasságban, de a felhőkarcolók valahogy mégis nagyon szimpik :-) ott állnak, büszkén, a város közepén, feszítenek a tükrös ablakaikkal, mintha ők lennének a legmenőbb arcok a környéken :-)) szerintem azok is :-)
Miután eleget álmélkodtam a kilátáson, felkerekedtünk, hogy szétnézzünk egy kicsit a környéken.
A repülőút 9 óra volt, és ottani idő szerint délután 4-5 körül értünk oda. Engem az időeltolódás mindig nagyon megvisel, beletelik jó pár napba, mire át tudok állni az ottani időre. A legrosszabb mindig az érkezés napja, ilyenkor olyan vagyok, mint egy alvajáró. De ez soha nem szokott visszatartani attól, hogy a nyakamba vegyem a várost :-) Főleg, ha a hotel ilyen szuper, központi helyen van, mint ez volt. Manhattan, ami tulajdonképpen egy kis sziget, New York belvárosa. Céltalanul elindultunk az utcán nézelődni, és kb. minden második épületet lefényképeztem, annyira lenyűgöztek ezek a hatalmas méretek :-)
A legendás Waldorf Astoria Hotel, ahol a mindenkori elnökökön kívül Marilyn Monroe és rengeteg más híresség is megszállt
Na és az a rengeteg ember!!! az a nyüzsgés!! az egyik dolog, ami a legjobban tetszett a városban, hogy itt aztán tényleg mindenféle embert láthatsz. És itt nemcsak a különféle nációkra gondolok (később mesélte egy idegenvezető, hogy New York egy igazi nagy olvasztótégely, összesen kb. 160 különböző nemzetiség él itt együtt), hanem arról is, hogy nagyon sok a meghökkentően öltözködő, furcsa kinézetű ember. Szóval, ha az embernek kedve támad mondjuk egy szál bikiniben, gumicsizmában, lila szalmakalappal a fején flangálni, itt nyugodtan megteheti, nem fog feltűnni senkinek:-) max. a magamfajta kis európai turistának :-) Komolyan mondom, úgy éreztem, mintha egy hatalmas színházba csöppentem volna be, ahol éppen folyik az előadás. Ahogy közeledtünk a Times Square-hez, New York szívéhez - ami tulajdonképpen nem tér, hanem néhány utca találkozása - az járt a fejemben, hogy voltam már egy-két helyen a világban, most mégis olyan, mintha eddig semmit nem láttam volna.... mert New York nemcsak egy város...New York maga A VÁROS:-))
Sötétben még sokkal lenyűgözőbb:
A Times Square az egyik legcsodálatosabb hely, amit valaha láttam. Amikor ott álltam ezek alatt a hatalmas, színes képernyők és reklámok alatt, körülöttem millió ember nyüzsgött, olyan érzésem volt, hogy most tényleg ott állok a világ közepén:-) soha, egyetlen nagyvárosban sem éreztem még ezt, azt a színes, hangos, rikító pezsgést, mint itt. Az az érdekes, hogy szerintem minden városnak megvan a saját egyénisége, mint az embereknek, és az egyes városok különböző benyomást tesznek az egyes emberekre. Biztos van olyan, akinek New York nem tetszett, de én már első nap éreztem, hogy ez egy hatalmas szerelem kezdete :-)
Itt, a Times Square környékén rengeteg ír pub található, amik szinte mindig tele vannak, és szuper hangulat uralkodik errefelé. Az utazástól és a forgatagtól - na meg a Guiness-től :-))) - kissé kótyagosan megvacsoráztunk, aztán vissza is mentünk pihenni a hotelba, mert másnap reggel találkozónk volt a Szabadság-szoborral :-)
Ha New Yorkba látogatunk, mindenképp foglaljunk le előre belépőjegyeket, mert ezzel rengeteg időt lehet megspórolni. Mi csak 5 napot voltunk a városban, így eléggé spórolni kellett az idővel. A Szabadság-szoborhoz egy szervezett kirándulással, és idegenvezetővel mentünk. Liberty Islandre, ahol a szobor áll, komppal lehet kijutni, útközben gyönyörű kilátás nyílik Manhattan és New Jersey felhőkarcolóira. Érdekes, hogy 100 éve még egyáltalán nem álltak itt ezek az épületek, és bár ma már az ázsiaiak az elsők felhőkarcoló-építésben, a legtöbbeknek mégis New York - és Amerika más nagyvárosai - jutnak eszébe ezekről a hatalmas építményekről.
A Bartholdi tervezte Szabadság-szobor Amerika talán legismertebb építménye, melyet az amerikaiak ajándékba kaptak Franciaországtól a függetlenség kivívásának századik évfordulója alkalmából. A 19. század közepétől kezdve rengeteg bevándorló érkezett New Yorkba, akik a boldogságot, meggazdagodást, jobb életet várták az új kontinenstől. Őket fogadta a hatalmas, méltóságteljes szobor New York partjainál. (Az óceánjáró zongorista legendája című film jutott most eszembe, aki még nem látta, nézze meg :-) és zsepit is készítsen hozzá :-))
Emlékmű a bevándorlók emlékére
Közeledünk a Szoborhoz:
A szoborba fel is lehet mászni, bár mi csak a talapzata előtti részen voltunk, meg utána a talapzatban található múzeumban, ahol a szobor történetét mutatják be. Ha valaki a koronáig fel szeretne menni, akkor hónapokkal előre kell időpontot foglalni. Én nem vágytam rá, hogy oda felmenjek, innen lentről is fantasztikus volt a panoráma, na és maga az érzés, hogy ott állhatunk a világ egyik leghíresebb nője mellett :-))
Háttérben Manhattan
A következő megálló Ellis Island volt, ahol az egykori bevándorlók először léphettek Amerika földjére. A lenti képen azt a csarnokot látjuk, ahol várakozniuk kellett, mielőtt osztályozták őket.
A túra végeztével elbúcsúztunk az idegenvezetőnktől, és visszafelé vettük az irányt a város belsejébe. Aki New Yorkba megy, készüljön fel rá, hogy iszonyatos mennyiséget fog gyalogolni. Ezt mi még akkor nem tudtuk :-) Aznap kb. 25-30 km-t tettünk meg gyalog a 35 fokban, és nem mondom azt, hogy meg se kottyant, de az biztos, hogy rengeteg érdekes dolgot láttunk.
A One World Trade Center, New York legmagasabb épülete. A 2001-es terrortámadás során megsemmisült tornyok helyén épült:
Az utcán:
A lenti képeken Chinatown látható, vagyis a kínai negyed. Több mint 150 ezer kínai él itt, és egyre inkább terjeszkednek. Itt járva az ember belekóstolhat egy kicsit a kínai életérzésbe is, és ha vállalkozó szelleműek vagyunk, akkor az ételeikbe is. Sok helyen lehet dim sum-ot enni - ez a gőzölt, zöldséggel vagy hússal töltött kis táskákat jelenti, ami nagyon jellegzetes kínai étel.
Ha nincs kedvünk a kínaihoz, semmi gond! az utcák tele vannak hot-dog árusokkal :-)
Little Italy pedig az olasz - többségében dél-olasz - bevándorlók negyede. Lehet itt kapni olasz fagyit, a tipikus szicíliai édességet, cannoli-t és természetesen finom olasz borokat, aperitivo-kat, ha kifulladtunk a sétálásban, és kedvünk támad egy kicsit üldögélni.
Greenwich Village New York egyik közismert művésznegyede, errefelé is lehet érdekes alakokat látni. A lenti képek a Washington Square-en készültek, ahol- ahogyan a képeken látható - igen élénk társasági élet folyik. Érdemes itt elidőzni egy kicsit. Érdekes, hogy ezen a téren forgatták a Hair c. musical egyik jelenetét is (ami az én kedvenc jelenetem a filmből:-))
A diadalív George Washington emlékére épült
A szökőkútba csak a kutyáknak tilos a bemenet :-)
És ha már a Hair és parkok vannak a porondon, akkor itt egy másik csodálatos helyszín, a Central Park. Ez a téglalap alakú park egy igazi oázis a betondzsungelben. Ezt a helyszínt is viszontlátjuk a Hairben, itt mutatta be Claude, a cowboy lovaglótudományát az előkelő new yorki hölgyeknek :-)
Csónakázótó a parkban:
A Rockefeller Center
Ha New Yorkban járunk, az Empire State Building is kihagyhatatlan program. Ide is mindenképpen foglaljunk jegyet a neten, mert nekünk például egyáltalán nem kellett sorban állni, hanem mehettünk egyből fel. Odafentről pedig csodás panoráma nyílik a városra :-)
Középen a hegyes épület a Chrysler Building, szintén nagyon híres new yorki felhőkarcoló:
Kilátás a Hudson Riverre, és a túlparton New Jersey-re:
A Flatiron Building, vagyis a Vasalóház különleges formája miatt a turisták egyik kedvenc épülete:
A Chrysler Building kecses épülete
Az ENSZ székháza
A new yorki tőzsde a Wall Street közelében
A városban:
A SoHo művésznegyed galériáiról és tűzlépcsős házairól híres:
Manhattanben, a felhőkarcolók dzsungelében ilyen helyek is akadnak:
Az 5 nap alatt, míg itt voltunk, naponta átlag 20 km-t mentünk, szóval mindent megtettünk azért, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki az időből. Szerintem elég jól sikerült :-) bár ahhoz, hogy mindent felfedezzünk itt, egy fél év is kevés lenne, de azért öt nap alatt - ha az ember jó osztja be az idejét és előre foglal belépőjegyeket - elég sok mindent meg lehet nézni. A Broadway szintén kihagyhatatlan program, és ide is foglaltunk jegyeket egy musicalre, de az előadás napján derült ki, hogy valami nem stimmelt a foglalásunkkal, így ezt sajnos el kellett halasztanunk a következő látogatás idejére :-(
A másik dolog, ami nem jött be a new yorki látogatás alatt, az a strandolás volt. Bár New York nem kifejezetten strandolós hely, de itt is van part, ahová ki lehet menni. Én Coney Islandet néztem ki, ami kb. egy óra metróval a városközpontból. Sajnos elég nagy csalódás volt, mert mivel szabadstrand, se napernyők, se nyugágyak. Ez még nem lett volna akkora probléma, de ahogy már említettem, kb. 35 fok volt. A homok olyan forró volt, hogy rá se lehetett menni, árnyék sehol. Ráadásul a strand tömve volt emberekkel, kb. egy tűt sem lehetett leejteni, és elég sok szemét volt mindenfelé eldobálva. Szóval fogtuk magunkat, és inkább visszamentünk a városba :-) de ettől a kis ziccertől nem ment el a kedvünk, hiszen New York az egyik legcsodálatosabb város a világon :-)
Hamarosan jövök majd az amerikai kalandjaink folytatásával :-)
