Szicíliai kalandozások

Tombol a nyár, odakint negyven fok van (na jó, nem egészen, de majdnem:-)), mi másról ábrándozik ilyenkor az ember, mint csodaszép tengerpartokról? Éppen ezért arra gondoltam, hogy a mai bejegyzés Olaszország egyik legszebb vidékéről, Szicíliáról fog szólni. A tavalyi nyaralásunk egy kéthetes Itália-turné volt, melynek során autóval robogtunk le a svájci határtól Calabriáig, onnan át a maffia földjére, majd vissza Pugliába, a csizmasarokra, onnan pedig a keleti part mentén haza. Mondanom sem kell, életem egyik legcsodálatosabb utazása volt :-) Az egyik legszebb pillanat volt, amikor Calabriában először pillantottuk meg a tengert az út mellett. Rá kellett, hogy jöjjek, hogy a dél-olasz partokat össze sem lehet hasonlítani az észak-itáliai tengerpartokkal, sem hangulatilag, kinézetre meg aztán pláne nem :-) olyan gyönyörű színe van a víznek, hogy festeni sem lehet szebbet :-)
Ez a kép a calabriai Tropea városa mellett készült:

Lesz majd olyan poszt is, ahol a calabriai és pugliai élményekről mesélek, de most visszatérek Szicíliára. Szóval, Villa San Giovanniban kis útbaigazítás után sikerült feljutnunk a kompra. Nagyon izgatott voltam, hogy vajon mi vár majd a túlsó parton?

Hát, ez várt minket... a varázslatos Messina. Sajnos, itt nem tudtunk nézelődni, pedig szívesen mászkáltam volna itt is egy kicsit, mert pont azelőtt olvastam Messináról Munthe doktor könyvében ( a Capriról szóló fejezetben megtudhatjátok, ki is ő), de az időbeosztásunk nagyon szigorú volt. Még aznap délután el kellett jutnunk San Vito Lo Capoba, a városkába, ami Szicília másik oldalán, az északnyugati kis csücsökben van, ez pedig jó 3-4 órás autóút. Attól függ, hányszor állunk meg bámészkodni és fényképezni :-). Amikor terveztem az utazást, nagyon nehéz dolgom volt, mert ezen a szigeten annyi, de annyi gyönyörű város van! Töprengtem, hogy mit is nézzünk meg, Taorminát, vagy Trapanit?Esetleg Syracusát? Legszívesebben mindet megnéztem volna, de ez persze lehetetlen volt, így legnagyobb bánatomra ki kellett választani egyet :-)  a döntés végül úgy született meg, hogy beírtam az internetes keresőbe, hogy "Nicest beaches of Sicily" - mert azt előre megbeszéltük, hogy ez bizony amolyan igazi strandon heverős nyaralás lesz - és ott láttam meg először a képeket San Vito gyönyörű tengerpartjáról. Erről a kisvárosról azelőtt soha nem hallottam, de a képeket látva tudtam, hogy ott a helyünk :-)
De ne szaladjunk ennyire előre, az odavezető úton is rengeteg szépséget láttunk. Volt, hogy leállítottuk az autót és percekig élveztük a panorámát a kilátópontokon. Az utunk végig az északi part mentén vezetett, több  helyen volt parkoló, ahonnan csodálatos képeket lehetett csinálni a tengerről :-)

Keresztülautózni Szicílián nagyon szuper élmény volt. Valahogy teljesen más volt, mint amilyennek korábban elképzeltem. Dombok, tengerpart, aztán megint dombok, álmos, poros kis falvak...

 Az út utolsó részén aztán az autóút a tengerpart felől befordult a kopár dombok közé. Ennek is megvolt a maga varázsa! Nagyon figyeltem, hátha megpillantom messziről a jellegzetes, óriási sziklát, ami San Vito Lo Capo strandját olyan egyedivé, mással össze nem keverhetővé teszi. Aztán egyszer csak, a semmiből hirtelen feltűnt a kis tábla:

Jujj, de örültünk, hogy végre megérkeztünk!:-) bár a tábla után nem nagyon következett semmi, kellett még autózni egy darabig, mire lett valami település-féle a dologból :-) Első ránézésre egy igazi, világvégi álmos olasz kisvárosba csöppentünk.

 Kora délután volt, így az utcán - még a főutcán sem - volt szinte senki, jó olasz szokás szerint csukott ablakok mögött sziesztáztak a városlakók. Na de sebaj, először úgyis a kis panziót akartuk megkeresni, ahol le volt foglalva a szállásunk. Az autóval köröztünk egy jó darabig, mire az egyirányú utcák és sikátorok erdejében megtaláltuk a szállást, ami előtt egyébként már vagy háromszor elhajtottunk, de nem vettük észre, úgy be volt ékelve két másik ház közé. Szerettük volna megtudakolni, merre van a legközelebbi parkoló, de hiába csengettünk, a recepciós bizony nem nyitott ajtót :-) (Egy jó tanács, ha Dél-Olaszországban járunk, és kis panzióba foglalunk szállást, akkor az érkezésünket semmiképpen ne a kora délutáni órákra időzítsük, mert nagy valószínűséggel a csukott ajtón dörömbölhetünk majd, hiába várva az ajtónyitásra és a szobakulcs-átadásra.) Én könnyebben viseltem a helyzetet, egy "Nyaralunk!Nem tökmindegy?" felkiáltás után javasoltam, hogy keressük meg a strandot. A párom viszont, óraműpontossághoz szokott svájci emberhez méltóan méltatlankodva vette tudomásul az olasz vendégszeretet eme megnyilvánulását. Mikor már vagy félórája vártunk és már kezdtük magunkat rosszul érezni az egyirányú utca kellős közepén parkoló autó miatt, hirtelen, egy nem várt csoda folytán befutott a tulaj, magas, vékony fickó, óriás napszemüvegben. Igaz, épp csak beugrott, mert ottfelejtett valamit, de arra szerencsére volt ideje, hogy rohamléptekben felvegye az adatainkat, ideadja a bejárati ajtó kulcsát és közölje velünk, hogy a nekünk szánt szobában még laknak,de ha később visszajövünk, addigra már elmennek, és egyébként az a legjobb szoba :-) addig is a csomagjainkat tegyük le a recepció mögötti kis kamrába. :-D (Mint később kiderült, igazat mondott, mert az utca pont a főutcával volt párhuzamos, nekünk pedig volt erkélyünk is, ahol esténként lehetett borozgatni és figyelni a történéseket :-))
A csomagok sikeres lepakolása és az autó leparkolása után nyakunkba vettük a várost. És mi más is lehetett volna az úticél, ha nem a strand?:-) Ennek az utcának a végén várt:

 San Vito Lo Capo a legjobb választás egy olyan nyaralásra, ahol semmit, de semmit nem akarunk csinálni, csak heverni a homokban és süttetni a hasunkat, borozni és tömni magunkba a lasagnét, na meg a fagyit. A városnézés kb. két óra hosszában ki is merülhet, a strand viszont gyönyörű :-) Mi két napot töltöttünk el itt, nappal a tengerparton múlattuk az időt, este pedig élveztük a nyüzsgést a főutcán :-) a főtéren van egy kis erődítményszerű templom, a mellette levő bárban szuper szicíliai borokat lehet inni, bár kicsit meglepett, hogy elég borsos áraik voltak (ami egyébként nem jellemző Dél-Olaszországra).

A tengerpart tagadhatatlanul az egyik legszebb, amit eddig Olaszországban láttam, egészen pontosan a második legszebb, csak egy pugliai előzte meg:-) Arról is írok majd, de most lássuk San Vito Lo Capo Beachet:

Ez a kép pedig már késő délután készült:

Puha, aranyszínű homok, langyos, türkizkék víz... ki ne szeretne egy ilyen strandon pihenni?

A két itt töltött este is nagyon kellemesen telt, megteltek az utcák nyaralókkal, szuper volt a hely hangulata. A lenti képek kora este készültek, amikor még nem sokan voltak, de később szinte nyüzsögtek a turisták.

Ha San Vito Lo Capon járunk, feltétlenül látogassunk el a Riserva Naturale Dello Zingaro nemzeti parkba, ahol különleges növényeket és állatokat csodálhatunk meg. A természetvédelmi területet két fő ösvényen járhatjuk be, az egyik 7, a másik 18 km hosszú. Csodálatos partszakaszok várnak itt a látogatókra :-)

Mielőtt elhagytuk volna Szicíliát, visszafelé menet Palermoba is bementünk, és nagyon kellemes délelőttöt töltöttünk ott el. De ez majd egy másik történet lesz :-)