Bécs, a császárok városa

Sziasztok! Újra itt :-) A múlt hétvégén Bécsben töltöttünk el egy szombat estét és egy vasárnap délelőttöt. Ezúttal már harmadjára jártam ebben a városban. Amikor első alkalommal voltam itt, kb. 14 éves lehettem és már akkor rabul ejtett a szépsége. Már nem emlékszem, melyik hónap volt. Talán karácsony előtt járhattunk, mert nagyon hideg volt és mindent hó borított. Gyerekfejjel elragadtatva néztem a gyönyörű, havas épületeket, a rengeteg embert, a csodás kirakatokat. Itt ettem életemben először sült gesztenyét is :-) Azóta már rájöttem, hogy nemcsak azért tetszett annyira a város, mert életem első külföldi útja volt, hanem mert tényleg egy fantasztikus hely:-) Mi, magyarok szerencsések vagyunk, mert nemcsak a mi fővárosunk gyönyörű, hanem a közelünkben is olyan szépséges városok vannak, mint például Prága vagy Bécs és még sok más.
Másodjára körülbelül másfél évvel ezelőtt jártam itt, és erről a kirándulásról már sokkal több emlék maradt meg, mint az elsőről. A Stadtpark közelében szálltunk meg és egy napot töltöttünk itt. A városnéző sétánk a Stephansdomtol indult, ez a gótikus stílusban épült templom az első Bécs számos kihagyhatatlan látnivalója közül. A templom belseje is gyönyörű, de érdemes felmászni valamelyik toronyba is a kettő közül, szép kilátás nyílik a városra.

Miután a bazilikától elindultunk, a Ringstrasse környékén sétálva barangoltuk be Bécs óvárosát. Megnéztük a Hofburgot, a bécsi Operaházat, a Parlamentet, a Városházát és számos más épületet. Egy délután sajnos csak arra volt elég, hogy a nevezetességeket kívülről nézzük meg (egyedül a Stephansdomba mentünk be egy óra hosszára kb), ha behatóbban akarjuk tanulmányozni őket, akkor mindenképp több napot kell rászánni, mert nagyon sok minden van, és olyan szépek, hogy az ember azt sem tudja, melyikkel kezdje :-) Ja és nagyon szuper múzeumok is vannak, a legelső látogatásomkor a Természettudományi Múzeumban voltunk. Ide mindenképp szeretnék majd még egyszer visszajönni, mert emlékszem, hogy első alkalommal teljesen elvarázsoltak a több méter magas dínó-csontvázak, színes akváriumok és a temérdek látnivaló. A Természettudományi Múzeummal szemben van a Művészettörténeti Múzeum, a két épület érdekessége, hogy egymásnak tökéletes tükörképei.
Ez alkalommal szintén egy éjszakát aludtunk itt. Elhatároztuk, hogy kimegyünk a Praterbe és megnézzük a Wiener Riesenradot, ami Bécs jelképe és nem mellesleg a világ legrégibb óriáskereke.
 1897 óta szórakoztatja a városlakókat és a turistákat egyaránt :-) A Prater tulajdonképpen egy park ( a neve még a középkorból ered, latinul ugyanis a "pratum" szo rétet jelent), ahol kitűnően lehet a fűben elnyúlva akár piknikezni, akár beszélgetni. Rengeteg turista és fiatal van itt, nagyon jó a hangulat :-) a park hátterében ott magasodik a 65 méter magas óriáskerék, amelynek a kabinjaiban 10-15 ember is elfér. A kabinokban pedig akár gyertyafényes vacsorára is lehetőség van:-)

Az óriáskerékről nagyszerűen be lehet látni a várost is, illetve a Riesenrad mellett elterülő vidámparkot is, amelyben a bécsi Madame Tussaud's gyűjtemény is helyet kapott. A hullámvasutak elég régiek, viszont van sok játék,  több szabadesés-gép, kb 100 méter magas körhinta, és van egy nagyon-nagyon szupi szellemvasút is :-) Psycho-Hotel a neve, és ha erre jártok, feltétlen üljetek fel, tényleg ijesztő :-) Itt a vidámparkban egy nagyon kellemes estét lehet eltölteni, pláne ha valaki nem olyan gyáva mint én, és szívesen ül fel ezekre a zuhanó-forgó-rázkódó izékre.

A vidámpark után megvolt a kötelező bécsi szelet-evés is. Ezt sem szabad kihagyni, ha Bécsben járunk, mert a papírvékonyra kivert, kb. 25 cm hosszú és 10 cm széles rántott szelet igazi ínyencfogás, és ezt annak ellenére mondom, hogy normál esetben sosem eszem rántott húst, mert nem szeretem. De a Wiener Schnitzel, az más!! Ha pedig csak kutyafuttában szeretnénk valamit gyorsan bekapni, mondjuk uzsonnaidőben, akkor a Wiener Würstel a legjobb választás. Ezeket a hosszú, vékony bécsi virsliket sok utcai standnál árusítják, mustárt és császárzsemlét kapunk hozzá :-) Nyami :-)))

A vasárnapi programunk a schönbrunni kastély meglátogatása volt. Itt is voltam már, de 15 év távlatából szinte semmire nem emlékeztem, csak arra, hogy nagyon-nagyon tetszett :-) A kastély helyén már a késő középkorban is voltak épületek, de Schönbrunn igazi aranykora Mária Terézia uralkodásának idejére tehető. A kastély bejárata:

Az épületben több, mint 1400 helyiség van, mi ezek közül kb. 45-öt jártunk be. Sajnos fényképezni egyáltalán nem lehet a kastélyban, de ez semmit nem vont le a csodálatos élményből. A magyar nyelvű audioguide-nak köszönhetően rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg a Habsburg uralkodócsalád életéről, láttuk többek között Ferenc József császár dolgozószobáját, a helyiséget, ahol imádott felesége, Sissi hercegnő szépítkezett, és a termet is, ahol a 6 éves kis Mozart először életében koncertet adott Mária Terézia császárnőnek. Felejthetetlen élmény volt végigjárni ezeket a gyönyörű, rokokó stílusban berendezett termeket, nézegetni az uralkodók személyes használati tárgyait, meghallgatni minden egyes szoba történetét. Kb. egy óra múlva véget ért a kastélyon belüli körút és mi nagyon sajnáltuk, hogy nem hosszabbra fizettünk be :-)
Nemcsak a kastély belseje gyönyörű, hanem a kert is. Ide akár hintóval is kikocsikázhatunk, a kastély bejárata előtt több kocsi is várakozik.

 A kert végében először is egy csodaszép szökőkút fogad minket, amely Neptun tengeristent ábrázolja Thetisz tengeristennővel és a tritonokkal, akik sellőszerű, félig ember, félig hal lények. A szökőkút mögül is vissza lehet nézni a kastélyra, nagyon szép a látvány.

A szökőkúttól nem messze találjuk a bécsi állatkert bejáratát, ami a világ legrégebbi állatkertje, csaknem 300 éves. A császári család nemcsak az állatokat gyűjtötte, hanem a növényeket is, a pálmaház az 1800-as évek vége óta működik Schönbrunn területén. Az állatkert mellett van egy nagyon klassz, bokrokból álló labirintus, ami az Irrgarten névre hallgat. Ide akkor menjünk be, ha bőven van rendelkezésre álló időnk, mert lehet, hogy nem egyhamar kecmergünk ki belőle :-) a labirintus közepén van egy több száz éves platánfa, ahova fel lehet mászni, ha ezt sikerül megtalálni, az jó, mert felülről már könnyebb megkeresni a kivezető utat :-) Ez a labirintus eredetileg sokkal nagyobb volt, de mint megtudtuk, a 19. század végére csaknem teljesen kivágták, mivel "közterületeken tilos tevékenységekre csábított" :-)

A kastélykert mögött elhelyezkedő dombon egy hatalmas, boltíves építményt látunk, ez a Gloriette, amelyet szintén Mária Terézia idejében építettek meg, hogy a kastély mögötti dombot dekoratívabbá tegyék. A tetején kilátó van, ahonnan az egész kastélyt és kertet gyönyörűen be lehet látni.

Mire a kertet is bejártuk, majdnem dél volt. Visszametróztunk a belvárosba, és bóklásztunk még egy kicsit. Szerencsénk volt, mert éppen délre értünk oda a híres Anker-órához, amely a város egyik közkedvelt nevezetessége. A négy méter széles Ankeruhr számlapján minden egész órában uralkodók, zeneszerzők alakjai jelennek meg, miközben hangjáték is kíséri őket. Délben pedig az összes alak megjelenik, közöttük van pl. Haydn és Mária Terézia császárnő is.

A vasárnap délutánt már a reptéren töltöttük, de annyi időnk még volt, hogy együnk a városban egy Sacher-tortát, ami igazi bécsi specialitás, sárgabaracklekvárral töltött csokitorta. És persze a marcipános Mozart-golyó-vásárlás sem maradhatott el :-)

Bár már harmadjára jártam ebben a gyönyörű városban, alig várom, hogy megint menjek, mert annyi minden van még, amit nem láttam! Azt hiszem, ide egy év is kevés lenne, hogy mindent felfedezzünk :-)

Napfény és pálmafák: Miami

Bár még javában tart az augusztus, nálunk már beköszöntött a hűvösebb idő, az elmúlt napokban állandóan szemerkél az eső, fúj a szél és hideg van :-( Nem tudom, másnál hogy van ez, de nekem ilyenkor mindig kedvem támad a neten böngészni és egzotikus tengerpartokat nézegetni, ahol jó meleg van :-) vagy csak egyszerűen előszedni a fényképeket a régebbi nyaralásokról és nosztalgiázni :-) így aztán kitaláltam, hogy a mai bejegyzésben Miamiról fogok mesélni, ami egy igazi hiper-szuper-mega-giga-cooool vàros :-) Mindig is nagyon szerettem volna Amerikába utazni, és az élet úgy hozta, hogy az első amerikai utam (nagyon remélem, hogy lesz még több is majd) pont a csodálatos, napsütéses Floridába vezetett. Ez az egyetlen állam, amit láttam eddig az USA-ban, de valahogy az az érzésem, hogy a legszebb is :-) Nemhiába hívják a helyiek Sunshine State-nek, végig olyan érzésem volt, hogy a forró napsütés nemcsak az egész itteni légkört hatja át, de az emberekbe is beleivódott. És aztán persze rám is átragadt :-D
Az amerikai út során Miamiban összesen három napot töltöttünk, ide érkezett a repülő. A reptéri ellenőrzéseken szerencsésen átestünk, viszont a bőröndből elfelejtettük kidobálni a megmaradt almákat és szendvicseket, amit aztán egy Bubu nevű, foxi-szerű kis rendőrkutya - aki gazdájával ott járőrözött a bőröndre várakozó utasok között -  ki is szagolt. Mivel az Egyesült Államokba tilos élelmiszert bevinni, kipakoltatták velünk az összes bőröndöt, és az összes ennivalót, sőt még az ajándékba szánt gyönyörű Pick-szalámi rudat is kegyetlenül kidobták a kukába :-) Na de ezzel a negatív élmények véget is értek, a reptéren kívül pedig ott várt minket Miami, rengeteg pálmafával és meleg napsugarakkal :-)
Ami először elkápráztatott, a hatalmas, többsávos autópályák. Még a városon belül is volt vagy 5 sáv mindkét irányban. Ahogy hajtottunk Miami Beach felé, itt pillantottuk meg a város felhőkarcolóit először:

 

Vajon mi volt az első dolgunk, miután letettük a holminkat a szállodában? Naná, hogy le az óceánpartra!! Nem csalódtunk, a víz szuper jó meleg volt, a homok fehér ( bár hínár azért volt rendesen a parton, de ez nem vett el semmit az élményből:-))) labdázó emberek, léghajó, minden, ami kell:-)

Meg kell hagyni, hogy Miami nem a múzeumairól híres. Van egy-két múzeum is, de ez a hely egyértelműen arra való, hogy az ember bulizzon, hemperegjen a strandon, egyen-igyon, napfürdőzzön:-) De azért mi mégis a nyakunkba vettük a várost és jól tettük, mert nagyon szuper dolgokat láttunk:-) Egyik reggel fogtuk magunkat és leautóztunk Key Biscayne-re, ami egy a híres Florida Keys szigetek közül, közvetlen a város mellett, Miami Beach-től kb. félóra autoútra. Van itt egy nagyon szép világítótorony a tengerparton, ahol tök jó fotókat lehet csinálni:-)

Az én kedvencem viszont a miami állatkert, a Jungle Island volt. Ide feltétlen el kell menni, ha erre jártok!! Egyedül a madárfóbiásoknak nem javasolnám, mivel kb 70%-ban papagájok lakják a területet:-) De valaki szereti ezeket a kis csőrös dumagépeket, akkor feltétlen itt a helye :-)

 A bejáratnál azzal indítottak, hogy kapásból a kezünkbe nyomtak egy-egy papagájt - olyanokat, amilyeneket a kalózos filmekben lehet látni :-)) - plusz még a fejünkre is rátettek egyet-egyet, aztán lefényképeztek, és ezeket a képeket a kijáratnál meg lehetett vásárolni. De lehetett nyuszival, kígyóval, sőt aligátorbébivel is fotózkodni :-) Aztán elindultunk felfedezni az állatkert belsejét.  Többféle állat is volt, de az én kedvenceim a papagájok mellett az óriásteknőcök voltak :-) Nem tudom, pontosan melyik fajhoz tartoznak ezek a szárazföldi teknősök, de mindegyikük volt vagy egy méter hosszú és vagy fél méter magas. Nagyon nagy népszerűségnek örvendenek a látogatók között :-) Volt olyan rész is, ahol be is lehetett menni az elkerített részbe, és sétálgatni a különböző gyíkok és madarak között. És voltak beszélő papagájok is, ők például köszöntek nekünk, hogy "Hello" :-D

Következő nap a Vizcaya Museumot néztük meg. Na, ennek a nevében már benne van, hogy múzeum, de valójában egy régi, európai stílusú villa, gyönyörű szobákkal, óriási kerttel és csodaszép kilátással a tengerre. Ez is egy nagyon jó program, ha Miamiban jár az ember. Igaz, odabent tilos fényképezni, de a kertben meg a víz mellett rengeteg fotót csináltunk :-) kb. 2-3 óra hosszat el lehet itt tölteni, mire az egész házat és kertet felfedezzük.

Miamiban több városrész is van, ahol főleg külföldiek laknak, mi ezek közül Little Havannát néztük meg.

Miamiban egyébként este a legszuperebb, az Ocean Drive-on, vagyis a tengerpart melletti nagy sétányon csak úgy nyüzsögnek az emberek. Az egyik leghíresebb látnivaló a sétányon a Casa Casaurina nevü villa. A ház története elég szomorú, mert 1997-ben itt lőtték le a tulajdonosát, Gianni Versacét, a híres olasz divattervezőt. A villa előtt mindig egy csomó turista áll, várva hogy fényképezkedhessenek. A járda mellett végig gyönyörű autók parkolnak, Rolls-Royce-ok, Cadillac-ek, Ferrarik és még sorolhatnám. Egymást érik a különböző éttermek, bárok. Ha igazán jó hangulatban szeretnénk vacsorázni, akkor érdemes elmenni az Espanola Wayre, ami egy  sétálóutca a tengerparthoz közel, tele jobbnál jobb éttermekkel, fagyizókkal, kávézókkal. Itt a mediterrán stílus az uralkodó, az étlapon és az épületeket illetően is :-) Szuper diszkók is vannak a városban, egész éjjel lehet bulizni :-) Nappal pedig a strandon kipihenni az éjszakai fáradalmakat :-)

 

Liechtenstein: aprócska ország az Alpokban

Hétvégente általában a közeli hegyekben szoktunk kirándulni, de múlt vasárnap nem volt túl jó idő, ezért úgy döntöttünk, elmegyünk fürödni Bad Ragazba, a híres svájci fürdővárosba, ami tőlünk kb. 45 perces autózás. Az itteni gyógyfürdő (Tamina Therme) több száz éves múltra tekint vissza, a Tamina-forrás 36,5 fokos, emberi testhőmérséklettel megegyező vize sok turistát csábít ide. Maga a fürdőkomplexum gyönyörű környezetben, szuperül felszerelten várja a látogatókat. Egy kinti és öt benti medence, pezsgőfürdő, jacuzzi, szolárium, szauna, bár, masszázsok, különböző gyógykezelések és még sorolhatnám, hogy mi minden van itt, amivel el lehet itt elütni az időt. Tényleg nagyon szép volt minden, de meg kell hogy mondjam, hogy az én kedvencem továbbra is a jó kis sárga, kénes, büdös magyar gyógyvíz marad :-)
A fürdőcskézés után még maradt egy fél délutánunk, így kitaláltuk, hogy hazafelé menet megnézzük Vaduzt, Liechtenstein fővárosát, ami éppen útba esik. Bár itt lakunk nem messze tőle, még sosem voltunk itt, de a herceg kastélyát, ami a hegyoldalból tekint le a völgybe, messziről is lehet látni, szóval már régen tervezgettem ide egy kirándulást :-)
Szerencsénk volt, mert alighogy beértünk Vaduz központjába, éppen indult a városnéző kisvonat, amire gyorsan fel is szálltunk, egy csapat indiai, néhány francia és pár angol turista mellé, sőt egy népes olasz család is az útitársunk volt :-) Az angol és német nyelvű idegenvezetésből nem értettek egy szót sem, de ez látszólag egyáltalán nem zavarta őket, vérbeli talján módra az egész utat végigviháncolták:-)
A kis csihuhu sofőrje egy nagyon kedves fickó volt, miután észrevette, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik tudnak németül, a fotostopoknál rengeteg érdekes dolgot mesélt nekünk Liechtensteinról. Például, hogy ez az egyetlen olyan ország, ami teljes egészében az Alpokban fekszik. Valójában nem olyan kicsi, mint amilyennek elképzeltem, mert összesen 11 településből áll. Vaduz a főváros, ahol kb. 5000 fő lakik, az ország népességének kb. 15%-a. Amikor az ember itt sétálgat, nem nagyon van olyan érzése, mintha egy fővárosban lenne éppen, inkább, mint egy kedves vidéki városkában. A főtéren, ha felnézünk a hegyoldalba, szuperül lehet látni a hercegi kastélyt, ami - a turisták nagy bánatára - sajnos nem látogatható, pedig ez a város legfőbb nevezetessége. Az idős uralkodó, II. János Ádám herceg biztos nem szereti a hívatlan vendégeket :-) Az idegenvezető azt is mesélte, hogyha a herceg a kastélyban tartózkodik, akkor ki van téve a nemzeti lobogó. Amikor mi ott voltunk, akkor nem volt kint, szóval a herceg épp máshol időzött :-) Viszont nagyon sok házon kint volt a zászló, mint megtudtuk, azért, mert éppen előző nap (augusztus 15-én) ünnepelték a Staatsfeiertagot, vagyis az Államünnepet, és ilyenkor minden liechtensteini kiteszi a zászlót :-) Az államünnep egyébként itt nem az államalapításra, vagy ilyesmire utal, hanem ilyenkor van Nagyboldogasszony ünnepe, és II.János Ádám édesapja augusztus 16-án ünnepelte a születésnapját, valószínűleg ez is közrejátszott, hogy ekkorra időzítették a nemzeti ünnepüket :-)

A városnézés első megállója a híres Vörös Ház volt, amelynek a története igencsak régre nyúlik vissza. A késő középkorban épült, valamikor az 1400-as években. Eredetileg magánkézen volt és lakóházként funkcionált, később az egyház birtokába került és istentiszteleteket tartottak benne. Az oltárt, amit annak idején itt használtak, ma a liechtensteini Nemzeti Múzeumban lehet megtekinteni. A hercegi kastélyhoz hasonlóan sajnos nem látogatható belülről, de kívülről csodaszép fotókat lehet készíteni róla és az előtte elterülő szőlőültetvényről :-) Érdekes, hogy Vaduz környékén sok szőlő van, ezekből (is) készülnek a finom, savanykás Rajna-menti borok.

Ezután körbevonatoztuk a várost, nagyon hangulatos kis utcákon hajtottunk át. A következő megálló Vaduz központja volt, itt található az ország kormányzati székhelye, amelynek érdekessége, hogy nemcsak a parlament működik itt, hanem egyéb hivatalok is, például a rendőrség és a fogda.

 A két fenti fotón látható épületek közvetlenül egymás mellé vannak építve.Nem mondhatnám, hogy szokványos parlament-formája van - főleg, ha a másodikat nézzük :-) - , de egész Vaduzra jellemzőek a modern, sőt néhol igen furcsa építészeti elemek, dekorációk. Ezek a kis malacok például a Nemzeti Bank bejáratánál fogadják a látogatókat :-)

  

A játszótéren (bevallom, ezzel még én is játszottam egy kicsit :-))): 

Nagyon tetszett Vaduzban az, hogy bár elég kicsi város, mégis emlékezetes marad ezek miatt a nem mindennapi szobrok és miegymások miatt, amik az utcát tarkítják. A parlament főépülete előtt látható kb. két méter magas, emberfejre emlékeztető színes valamik is feldobják a tér hangulatát:-)
A parlamenttől jobbra látható Vaduz gyönyörű neogótikus katedrálisa, a St.Florinskirche, amelyben a templom patrónusa, Szent Flórián ereklyéit őrzik.
Ha megkérdeznék tőlem, kinek ajánlom elsősorban Vaduzt, mint úticélt, akkor gondolkodás nélkül a postásokat és a bélyeggyűjtőket mondanám. Liechtenstein a külföldi országokban elsősorban a bankszektorról ismert - itt megjegyezném, hogy a hercegi család a világ leggazdagabb famíliái közé tartozik - de az itt kiadott különleges bélyegek is világhírűek. Vaduz egyik legérdekesebb látványossága a postamúzeum, ahol nemcsak liechtensteini, hanem számos külföldi - többek között magyar - bélyeg van kiállítva. Azt is megtudjuk, hogyan készülnek a bélyegek, a tervrajzoktól egészen a kivitelezésig. Az ajándéküzletekben is gyönyörű bélyegeket lehet kapni, a világ minden tájáról - láttam Magyar Posta feliratút is :-) A főutcán sétálva pedig lépten-nyomon belebotlunk ezekbe a járdát díszítő motívumokba:

Egyszóval, a bélyeggyűjtőknek itt a helye!!
A Städle-n, vagyis a főutcán találjuk a Nemzeti Múzeumot ( Landesmuseum) , ahol többek között földrajzi kiállítást, érmegyűjteményt tekinthetünk meg, illetve Liechtenstein híres szülötteinek életútjával ismerkedhetünk meg. A herceg értékes magángyűjteményének egy része is itt van kiállítva.
A vaduzi Kunstmuseum, vagyis Szépművészeti Múzeum elsősorban a modern- illetve kortárs művészet kedvelőinek ajánlott.