Egy délután Kölnben

Múlt héten Németországban voltunk. Nagyon szeretem ezt az országot, mert annyira szép városok vannak itt :-) Sorolhatnánk például Münchent, Hamburgot, Brémát és állítólag Berlin a német városok netovábbja, de ott még én nem voltam, ezért róla nem tudok referálni :-) Nekem személy szerint eddig Frankfurt tetszett a legjobban, a hatalmas felhőkarcolóival. Tudtátok, hogy ez az egyetlen német város, ahol vannak felhőkarcolók?:-) Na persze azért nem olyan magasak, mint mondjuk Manhattanben vagy Sanghai üzleti negyedében, de azért nem is kicsik :-) igazából pont ezért tetszett, mert olyan sokszínű, a toronyházakkal és a gyönyörű, régi óvárosi központtal. Nagyon modern város, de mégis megőrzött valamit a régmúltból. De ez a cikk most nem róla szól, hanem Kölnről. Itt voltunk egy nagy nemzetközi kiállításon, de azért egy délutánt rá tudtunk szánni a városnézésre. Én először voltam itt, és a dómot mindenképpen meg akartam nézni. Ennél magasabb katedrális csak egy van Németországban, sőt az egész világon - az pedig az ulmi katedrális, ami 161 méter magas. Ez szerintem annyira klassz, hogy ilyen rekordméretű katedrálisok vannak, a mi kis hazánktól nem is messze :-)A kölni katedrálisról csak azt tudom mondani, hogy egyszerűen csodálatos a maga 157 méteres magasságával. Én egyébként is nagyon szeretem nézegetni a templomokat, eddig a párizsi Notre Dame volt a kedvencem (erről jut eszembe, ha lesz időtök, olvassátok el Victor Hugo-tól "A párizsi Notre Dame" című könyvet! Nem sok köze van a Disney-féle Quasimodo-sztorihoz, és nem is túl vidám történet, de mindenképp megéri elolvasni. Gyönyörű szép regény, pont a hideg téli estékre való :-)) szóval, a kölni dómra visszatérve, a két tornya uralja az egész város képét, minden más eltörpül mellette. Amikor pedig odaértünk a térre, ahol a templom állt, szinte mellbe vágott, hogy milyen óriási.

Ahogy beléptünk az ajtón, ez a látvány fogadott:

 A dómban naponta többször is szerveznek 50perces túrákat, aminek során egy idegenvezető körbeviszi a csoportot a templomban és elmeséli, hogy mi micsoda. Ezt, ha itt jártok és beszéltek németül, ne hagyjátok ki! Annyira érdekes dolgokat mesélt az idegenvezetőnk, hogy nagy kár lett volna, ha kihagyjuk :-) A dóm helyén már nagyon régóta álltak templomok, sőt, még a római korból származó falakat is meg lehet itt tekinteni, amik a dóm alatt vannak. A városnak akkor lett igazán nagy szerepe, amikor a 12.században Milánóból az itteni templomba került egy nagyon értékes ereklye, mégpedig a Háromkirályok földi maradványai. Ezekhez a ereklyékhez aztán rengeteg zarándok érkezett, és a régi templom hirtelen kicsinek bizonyult, ezért kezdték el építeni a mai katedrálist. Az építkezés nagyon sokáig tartott, mai formáját az 1800-as évek végén érte el. Érdekes, hogy a templomot nagyon sokfajta kőből építették, kívülről látszik is, hogy az egyes részek nem egyforma színűek. Van itt minden, bazalt, tufa, legalább tízfajta különböző típusú kő, amit az ország minden részéből hordtak ide, a itteni környéken ugyanis nincs túl sok kő. Még Belgiumból, az Ardennekből is hozattak köveket, ez egy ásványokban igen gazdag, dombos, erdős vidék. Sajnos ezeket a köveket rágja az idő vasfoga; az idegenvezető mesélte, hogy a kölniek nem állnak a fal mellé, és a bejáraton is gyorsan mennek be, mert időnként lepottyannak a kövek. Mindig figyelik, hogy a dómnak éppen melyik része áll a legramatyabbul, és akkor azt renoválják. A jó hír viszont, hogy ezeket a lopotyogott darabokat meg lehet venni:-)) a renoválás egyébként nagyon sokáig tart, mesélte például, hogy volt, hogy csak az tartott két évig, hogy felállványozzanak egy bizonyos részt, aztán hat évig renováltak, majd újabb két évbe telt, mire leszedték az állványokat :-)))) dehát mi az a nyolc év egy templom életében??:-)

Az idegenvezető mesélte, hogy a dómban naponta kb. 20000 ember fordul meg. A bejáratnál lehet látni piros, hosszú köpenyes embereket, ők nem papok (mint ahogy elsőre gondolná az ember), hanem az a feladatuk, hogy kizavarják a kutyákat, nekik ugyanis tilos a bemenet :-)

Miközben a dómban nézelődünk, időnként egy óra hangját halljuk, ami egy egészen eldugott helyen van, a bejárattól jobbra. Ha nem tudjuk merre keressük, szinte lehetetlen megtalálni :-) az óra mellett a kis jobboldali létrán mászik fel a szerelő :-) 

Halminta a dóm mozaikpadlóján. A hal a keresztények ősi jelképe.

Itt azt mutatják be, milyen fehérek voltak a templom kövei a kezdetek kezdetén. Ma már szinte feketék:

Ilyen gyönyörű üvegablakai vannak a templomnak:

 Ez a lenti pedig egy egészen különleges ablak a dómban. Az eredeti a II.világháborúban megsemmisült, és nem is volt mintájuk, amiből újraüvegezhették volna, hogy ugyanolyan legyen, mint az eredeti. Ezért ideiglenesen egy pótablakot tettek be, ezt a lentit pedig a 80-as években készítették. Talán nem látszik olyan jól, de modern minta, icipici színes négyzetek vannak egymás mellett, és amikor idesüt a nap, az egész templombelsőt csodálatos, színes fény önti el :-)

A lenti kép pedig a fő-fő attrakció a dómban, a Háromkirályok ereklyéje. A tartóban három koponya van, amit minden évben vízkeresztkor, vagyis január 6-án meg lehet nézni a híveknek. Erre a részre egyébként nem lehet bejönni, mert el van zárva rácsokkal, de ha résztveszünk a túrán, akkor beengednek az idegenvezetővel. Mesélte, hogy valójában senki nem tudja, hogy tényleg a napkeleti bölcsek koponyái-e ezek. Állítólag valaki megvizsgálta őket, és a vizsgálatok azt mutatták, hogy az egyik egy kb.50 éves, a másik egy kb. 40 éves, és a harmadik pedig egy kb 20 éves férfié lehetett.

A híres Gero-kereszt, a templom egyik legrégebbi kincse. Több, mint ezer éves.

A lenti képen látható, kinyitható szárnyas oltárnak (Altar der Stadtpatrone) is érdekes a története. A Háromkirályokat látjuk, akik éppen látogatást tesznek Máriánál és a kis Jézusnál.  A korabeli képeken a Háromkirályokat úgy ábrázolták, mint az akkor ismert három kontinens, Európa, Afrika és Ázsia képviselőit, tehát volt egy fehér bőrű, egy kicsit sárgásabb, és volt egy fekete bőrű király. Ezen a képen viszont mindhárman fehér bőrűek, sőt, az egyikük nagyon fiatal. Ez azért van, mert három gazdag férfi, akik a templom támogatói voltak, ragaszkodott hozzá, hogy a rengeteg adományért cserébe az ő arcképük legyen a Háromkirályoké :-)

A kölni dóm még arról is híres, hogy itt található a világ legnagyobb, szabadon lengő harangja, a Dicke Peter (vagyis kövér Peter:-)) 24 tonnát nyom. Meg is lehet nézni a toronyba felfelé menet:-)

A toronyban ötszázvalahány csigalépcsőt kell megmászni, hogy feljussunk legfelülre. Megvolt a napi edzés is:-) Kilátás a Rajnára:

A Hohenzollern-híd:

A kölni Dómnak, a templomok között egyedülálló módon van saját házszáma is :

A dómban van egy oldalkápolna, ahol keresztelőket, esküvőket tartanak. A főhajóban ugyanis nincs ezt nem engedélyezik.

Ez pedig, a templom előtti téren van. A fekete, kereszt alakú valami egy másolata annak, ami a tornyok legtetején van. Így, ha innen felnézünk a torony tetejére, össze lehet hasonlítani, hogy milyen óriási is az épület, hiszen ez a valójában több méter magas szobor lentről hüvelykujjnyinak látszik.

A dóm hátulról:

A dóm háta mögött van a Hohenzollern-híd, ami főként arról híres, hogy a szerelmesek ide teszik ki az örök szerelmet jelképező lakatokat. Az egész híd végig tele van a lakatokkal.

A hídról a Városháza tornyát is látni:

A dóm és a híd után elmentünk a híres kölni parfümériába, a 4711-be, ahonnan a legendás kölnivíz elindult világhódító útjára. Ez is a kötelező programok közé tartozik a városban. Ahogy belépünk, azonnal megcsapja az orrunkat a hihetetlenül erős parfümillat. Nem is csoda, hiszen a bejárat mellett közvetlenül egy pici szökőkút van, ahonnan kölnivíz folyik :-) nagyon szép.

A parfümkút:

A bolt felső emeletén egy kis kiállítást nézhetünk meg, ahol bemutatják a kölnivíz történetét. A legenda szerint a Mülhens házaspár egy barátjától, egy karthausi szerzetestől kapta nászajándékba a
kölnivíz titkos receptjét (ezt látjuk az alsó képen). A kölnivíz 220 éve ugyanazzal a módszerrel, és ugyanazokkal az összetevőkkel készül.

 Korabeli szépítkezőszereket is megnézhetünk, így nézett ki például a 4711 ajándékcsomagja úgy 150-200 évvel ezelőtt:

És így néznek ki ma a 4711 kölnik:

A 4711 márkanév egyébként onnan ered, hogy ez volt az üzlet házszáma :-) A megszálló franciák adták ezt a számot az épületnek 1796-ban, hogy könnyebben el lehessen igazodni a csapatok elszállásolásában. Erről a jelenetről egy csodaszép és hatalmas gobelin is készült, ami a parfüméria falát díszíti. A parfüméria, vagyis a Dufthaus a Glockengassében van, ahol időnként az utca nevének megfelelően harangjáték csendül fel :-)
A dómtól kezdődik a belváros forgataga, rengeteg üzlettel:

.....és ha megszomjaztunk csavargás közben, feltétlen kóstoljuk meg a kölsch-t, ami a kölniek kétdecis pohárban mért világos söre:-)