Let's go to Portugal!

Halihó! :-) Ma nyugat felé vesszük az irányt és Európa egyik legszebb országáról fogok nektek mesélni. (Tudom, tudom, ilyet már hallottatok tőlem, de nekem tényleg mindegyik ország gyönyörű:-)))) Portugália szerintem egy kicsit érdemtelenül van elfelejtve turisztikailag, ide sokkal kevesebb turista érkezik, mint például Spanyolországba, Olaszországba, vagy Franciaországba.Ez persze lehet azért is, mert elég messze van, Svájcból több, mint három órát repültünk ide, tehát otthonról több mint 4 óra hossza a repülőút az Atlanti-óceán portugál partjaira.
Portó és az Atlanti-óceán a levegőből:

 Portugáliáról általában mindenkinek Lisszabon jut először eszébe, ami egy gyönyörű város, de a mi úticélunk most Portó volt, a finom (és erős:-)) borok hazája. Csodálatos három napot töltöttünk el itt. Csütörtök este érkeztünk, és miután lepakoltunk a hotelban, egyből az óváros, vagyis a Ribeira-negyed felé vettük az irányt. Portót a Duoro nevű folyó szeli ketté, mely a városközponttól kb. öt-hat kilométerre ömlik az óceánba, tehát a városközpont nem az óceánparton van. Oda villamossal lehet kimenni, de erről majd később :-)
Portó egy rendkívül régi, kb. 4000 éves múltra visszatekintő város. Az óváros része egyszerűen fenomenális :-) A mi hotelünk nem itt volt, hanem a külvárosban, és amikor első este betaxiztunk a városba, már az autóból észrevettem, hogy itt valahogy olyan furcsák a házak:-) el is határoztam, hogy másnap, a világosban szemügyre veszem majd  őket. A Ribeira-negyedben, a folyó mellett egymást követik az icipici éttermek, szóval be is ültünk ide vacsorázni. A hangulatot, ami ezen a környéken uralkodik, nagyon nehéz leírni.

 Mindenfelé emberek vannak, de mégsem zsúfolt, melletted ott ragyog a folyó és itt emelkedik a méltóságteljes Dom Luis híd, amelynek érdekessége, hogy Gustave Eiffelnek, a híres párizsi torony tervezőjének a tanítványa tervezte. A folyó túloldalán pedig egymást követik a portói borok leghíresebb képviselőinek borozói. A vacsora, amit ettünk, nagyon, nagyon finom volt. Én nem is gondoltam volna, hogy a portugálok ilyen jól főznek :-) Ezekben a part menti kis éttermekben főleg halat lehet enni, de hús is van. Én grillezett garnélát ettem - itt csak úgy hívják, gamba -, és annyira ízlett, hogy aztán mindhárom este meg is maradtam ennél :-) Előételnek hoztak nekünk sós portugál sajtokat, szardíniakrémet és icipici, halból készült fasírtokat. Mennyei finom volt mindegyik :-)

Éjszakai élet a Ribeira egyik sikátorában:

Másnap aztán nyakunkba vettük a várost. Az első program a Sao Bento pályaudvar megtekintése volt. Kicsit talán viccesen hangzik, hogy "megtekintjük a vasútállomást", de Portóban ez a kötelező programok közé tartozik :-)
A pályaudvar a jobb oldali épület:

 Ez pedig a belseje:

A pályaudvar fala csodaszép azulejókkal, vagyis a híres portugál csempékkel van kirakva. Érdemes elmélyedni a képekben, mert a portugál történelemből kiragadott eseményeket ábrázolnak. A pályaudvar bejáratától, ha balra tekintünk, a Sé székesegyházat látjuk, mely a város leghíresebb temploma. Ide kb. egy ötperces séta vezet, és a székesegyház előtti kis térről már látjuk az óváros keskeny, magas házait.

Ezek a házak nincsenek túl jó kondícióban, némelyiknél olyan érzése van az embernek, hogy mindjárt összedől:-) nagyon sok ház van Portóban, ami lakatlan, romos, de ami nagyon érdekes, hogy ez egy cseppet sem rontja a város arculatát, sőt, inkább valami varázsféleséget ad neki :-)

 A katedrális mellett találtunk egy kis halpiacot is, ide is bejöttünk. A halpiacok nekünk, magyaroknak mindig kötelező programok, mert annyira érdekes dolgokat lehet itt látni, amikkel otthon biztos nem találkozunk:-)

 Sikátor a városban:

  A Sé székesegyház mellett elsétálva eljutottunk a Dom Luis hídhoz, amit előző este már megcsodáltunk. Ez egy kétszintes híd, az alsó szintjén az autók, felül pedig a villamos és az emberek közlekednek. Gyönyörű a kilátás a hídról, főleg az óvárosra.

A Ribeira-negyed a hídról:

Ki ne lenne azonnal szerelmes ebbe a városba??:-)

 Amikor átjutunk a hídon, a Vila Nova de Gaia nevű városkába érünk, bár az embernek olyan érzése van, mintha továbbra is Portóban lenne:-) Vila Nova de Gaia a borospincék hazája, itt nemcsak a számos borozó vár minket, ahol kiülhetünk és egy pohár portói mellett gyönyörködhetünk a túloldalon fekvő, lenyűgöző portói óvárosban, hanem pincelátogatásokat is tehetünk. Előre szólok, hogyha valaki Portóban jár és nem kóstolja meg a portói bort, az felér egy bűncselekménnyel :-))) az olyan, mintha csak a felét látta volna annak, ami Portóban vár az emberre.
A pinceváros a libegőből nézve:

Ahogy a libegővel jöttünk lefelé, alattunk húzódtak a borospincék. Ezekben a hosszú épületekben tartják a boroshordókat :-)

 Érdekesek a borok egyébként, nehéz, erős italok, és rengeteg fajta van belőlük. Fehér, rosé, vörös, 10, 20, 30, 40 éves :-) ilyen sorrendben lehet is kóstolni :-) Eredetileg mi későbbre terveztük a borozást, de a hídról lejövet ott találtuk magunkat a libegő bejáratánál, amivel egy rövid kis utazást lehetett tenni, le a pincevároshoz. A jegyhez pedig egy ingyen borkóstoló kupon is járt :-)

A folyónak erről az oldaláról folyamatosan indulnak a sétahajók, amikkel egy óra hosszás  utazást lehet tenni. A hajó végigmegy a város mellett először az egyik irányba, majd megfordul és a másik irányba is.

 Az óceánig nem megy ki, így elhatároztuk, hogy a a délután másik felét villamosozással fogjuk tölteni :-) Portóban nagyon klasszak a villamosok, olyanok, mint kb.100 évvel ezelőtt. Az óceánhoz az 1-es villamossal lehet kijutni, ami a Sao Francisco templom elől indul, ez néhány perces séta a Dom Luis hídtól.

 Nem garantált, hogy lesz helyünk, mivel általában nagyon sokan vannak, de a negyedórás utat állva is ki lehet bírni :-) a végállomástól nem messze egy nagyon hosszú, kőből épített móló vár minket, amin végigsétálva gyönyörködhetünk az Atlanti-óceánban.

 
 Viszont érdemes vigyázni, mert ha nagyon erős a hullámzás, bizony előfordulhat, hogy egy hullám telibe talál :-))) a mólón is sokan vannak, rengeteg helyi, akik pecázással töltik az időt.

A villamosokra visszatérve, érdemes kipróbálni a 22-es villamost is, mert ez a belvárosban megy végig és rengeteg nevezetesség előtt elhalad.

 

A portói Tőzsde épülete:

Háttérben a városháza:

A belvárosban:

 Portóban rengeteg templom van, és szinte mind ugyanilyen kék-fehér azulejókkal van borítva. Az egyik nagyon híres nevezetesség a Torre de los Clerigos, vagyis a klerikusok tornya, amelynek jellegzetes épületét a város szinte minden pontjáról látni.

 Ez már a második nap programja volt. A Klerikusok tornyától két perc sétára van egy olyan nevezetesség, amit a könyvmolyoknak ugyanúgy nem szabad kihagyni, mint a portói bort az alkoholt kedvelőknek. :-)) Ez pedig nem már, mint a Livraria Lello, amely egész Portugália legrégebbi könyvesboltja, több, mint 150 éves. Harry Potter könyvesboltnak is nevezik, mert itt forgatták a film egyik jelenetét :-) a boltba belépőt kell fizetni, ami 3 euró, viszont, ha könyvet vásárolsz náluk, akkor azt leszámítják belőle. Nemcsak portugál nyelvűeket, hanem angol és talán német könyveket is lehet találni :-)  Tényleg nagyon szép a belseje.

 A portói belvárosban, a patinás Santa Catarina sétálóutcában található a város egyik legmenőbb kávézója és étterme, a majdnem 100 éves Café Majestic. Érdemes ide beülni, legalább egy kávé erejéig.

A második nap a folyó másik oldalán csavarogtunk. Megnéztük a kis falut, Afurada de Baixot, ahol minden egyes ház csempével van borítva kívülről :-) Sehol nem láttam még ilyet. Ez a csempe-dolog nagyon menő a portugáloknál :-)

 Egyébként tényleg szuperül néz ki, és legalább nem mállik le a vakolat :-)
 A helyi piacon is sok érdekességet láttunk, például itteni kenyeret, szárított halat és olívaolajat, na és persze egymást túlkiabálni próbáló árusokat :-):

 A piac mellett közvetlen egy kis épület volt, ami - mint később kiderült - a mosoda, ahol az idős asszonyok még mindig kézzel mossák a ruhákat. Nem akartunk hinni a szemünknek :-)

Afurada-ból visszafelé gyalogoltunk, egy szuper gyalogstég visz vissza a Dom Luis hídig, végig a folyó mentén.

 Érdemes rászánni azt az egy órát, hogy visszagyalogoljunk, mert sok érdekes dolgot láthatunk közben. A híd lábánál pedig újfent hódolhatunk a bor szenvedélyének, miközben gyönyörködünk az óvárosra eső kilátásban.

  Az itteni borozókban lehet kapni olyan koktélokat, amikben a portói bor játssza a főszerepet, a lenti kép például egy Mojito, portói fehérborral felturbózva és a hozzávaló "tartozékokkal" :-)

Kora délután értünk vissza a hídhoz és a halas éttermekhez, ahol a nap szinte minden szakában óriási a nyüzsi. Uzsonnára egy kis kagylót ettünk:-) Érdemes kipróbálni az itteni halakat és tenger gyümölcseit, mert nagyon finoman vannak elkészítve!!

Ezekben a kis éttermekben érdemes enni! minden nagyon finom, és szuper a hangulat! Nézzétek csak a kis alakot fent a bal felső sarokban:-))

Ha mondanom kellene egy várost, amelyik a legjobban tetszett Európában, akkor azt hiszem, Portó lenne az. A kedvenc városom Párizs, de Portót nem igazán lehet hozzá hasonlítani. Nagyon kedvesek az emberek és van egy bizonyos varázsa a helynek, ami annyira egyedivé teszi. Szerintem a sok romos épület is hozzájárul ehhez a varázshoz :-) Ja, még az jutott eszembe, hogy a portugál süteményeket is meg kell kóstolni, ha erre jártok, a város tele van cukrászdával és nagyon finomak a sütik :-)

Egy délután Kölnben

Múlt héten Németországban voltunk. Nagyon szeretem ezt az országot, mert annyira szép városok vannak itt :-) Sorolhatnánk például Münchent, Hamburgot, Brémát és állítólag Berlin a német városok netovábbja, de ott még én nem voltam, ezért róla nem tudok referálni :-) Nekem személy szerint eddig Frankfurt tetszett a legjobban, a hatalmas felhőkarcolóival. Tudtátok, hogy ez az egyetlen német város, ahol vannak felhőkarcolók?:-) Na persze azért nem olyan magasak, mint mondjuk Manhattanben vagy Sanghai üzleti negyedében, de azért nem is kicsik :-) igazából pont ezért tetszett, mert olyan sokszínű, a toronyházakkal és a gyönyörű, régi óvárosi központtal. Nagyon modern város, de mégis megőrzött valamit a régmúltból. De ez a cikk most nem róla szól, hanem Kölnről. Itt voltunk egy nagy nemzetközi kiállításon, de azért egy délutánt rá tudtunk szánni a városnézésre. Én először voltam itt, és a dómot mindenképpen meg akartam nézni. Ennél magasabb katedrális csak egy van Németországban, sőt az egész világon - az pedig az ulmi katedrális, ami 161 méter magas. Ez szerintem annyira klassz, hogy ilyen rekordméretű katedrálisok vannak, a mi kis hazánktól nem is messze :-)A kölni katedrálisról csak azt tudom mondani, hogy egyszerűen csodálatos a maga 157 méteres magasságával. Én egyébként is nagyon szeretem nézegetni a templomokat, eddig a párizsi Notre Dame volt a kedvencem (erről jut eszembe, ha lesz időtök, olvassátok el Victor Hugo-tól "A párizsi Notre Dame" című könyvet! Nem sok köze van a Disney-féle Quasimodo-sztorihoz, és nem is túl vidám történet, de mindenképp megéri elolvasni. Gyönyörű szép regény, pont a hideg téli estékre való :-)) szóval, a kölni dómra visszatérve, a két tornya uralja az egész város képét, minden más eltörpül mellette. Amikor pedig odaértünk a térre, ahol a templom állt, szinte mellbe vágott, hogy milyen óriási.

Ahogy beléptünk az ajtón, ez a látvány fogadott:

 A dómban naponta többször is szerveznek 50perces túrákat, aminek során egy idegenvezető körbeviszi a csoportot a templomban és elmeséli, hogy mi micsoda. Ezt, ha itt jártok és beszéltek németül, ne hagyjátok ki! Annyira érdekes dolgokat mesélt az idegenvezetőnk, hogy nagy kár lett volna, ha kihagyjuk :-) A dóm helyén már nagyon régóta álltak templomok, sőt, még a római korból származó falakat is meg lehet itt tekinteni, amik a dóm alatt vannak. A városnak akkor lett igazán nagy szerepe, amikor a 12.században Milánóból az itteni templomba került egy nagyon értékes ereklye, mégpedig a Háromkirályok földi maradványai. Ezekhez a ereklyékhez aztán rengeteg zarándok érkezett, és a régi templom hirtelen kicsinek bizonyult, ezért kezdték el építeni a mai katedrálist. Az építkezés nagyon sokáig tartott, mai formáját az 1800-as évek végén érte el. Érdekes, hogy a templomot nagyon sokfajta kőből építették, kívülről látszik is, hogy az egyes részek nem egyforma színűek. Van itt minden, bazalt, tufa, legalább tízfajta különböző típusú kő, amit az ország minden részéből hordtak ide, a itteni környéken ugyanis nincs túl sok kő. Még Belgiumból, az Ardennekből is hozattak köveket, ez egy ásványokban igen gazdag, dombos, erdős vidék. Sajnos ezeket a köveket rágja az idő vasfoga; az idegenvezető mesélte, hogy a kölniek nem állnak a fal mellé, és a bejáraton is gyorsan mennek be, mert időnként lepottyannak a kövek. Mindig figyelik, hogy a dómnak éppen melyik része áll a legramatyabbul, és akkor azt renoválják. A jó hír viszont, hogy ezeket a lopotyogott darabokat meg lehet venni:-)) a renoválás egyébként nagyon sokáig tart, mesélte például, hogy volt, hogy csak az tartott két évig, hogy felállványozzanak egy bizonyos részt, aztán hat évig renováltak, majd újabb két évbe telt, mire leszedték az állványokat :-)))) dehát mi az a nyolc év egy templom életében??:-)

Az idegenvezető mesélte, hogy a dómban naponta kb. 20000 ember fordul meg. A bejáratnál lehet látni piros, hosszú köpenyes embereket, ők nem papok (mint ahogy elsőre gondolná az ember), hanem az a feladatuk, hogy kizavarják a kutyákat, nekik ugyanis tilos a bemenet :-)

Miközben a dómban nézelődünk, időnként egy óra hangját halljuk, ami egy egészen eldugott helyen van, a bejárattól jobbra. Ha nem tudjuk merre keressük, szinte lehetetlen megtalálni :-) az óra mellett a kis jobboldali létrán mászik fel a szerelő :-) 

Halminta a dóm mozaikpadlóján. A hal a keresztények ősi jelképe.

Itt azt mutatják be, milyen fehérek voltak a templom kövei a kezdetek kezdetén. Ma már szinte feketék:

Ilyen gyönyörű üvegablakai vannak a templomnak:

 Ez a lenti pedig egy egészen különleges ablak a dómban. Az eredeti a II.világháborúban megsemmisült, és nem is volt mintájuk, amiből újraüvegezhették volna, hogy ugyanolyan legyen, mint az eredeti. Ezért ideiglenesen egy pótablakot tettek be, ezt a lentit pedig a 80-as években készítették. Talán nem látszik olyan jól, de modern minta, icipici színes négyzetek vannak egymás mellett, és amikor idesüt a nap, az egész templombelsőt csodálatos, színes fény önti el :-)

A lenti kép pedig a fő-fő attrakció a dómban, a Háromkirályok ereklyéje. A tartóban három koponya van, amit minden évben vízkeresztkor, vagyis január 6-án meg lehet nézni a híveknek. Erre a részre egyébként nem lehet bejönni, mert el van zárva rácsokkal, de ha résztveszünk a túrán, akkor beengednek az idegenvezetővel. Mesélte, hogy valójában senki nem tudja, hogy tényleg a napkeleti bölcsek koponyái-e ezek. Állítólag valaki megvizsgálta őket, és a vizsgálatok azt mutatták, hogy az egyik egy kb.50 éves, a másik egy kb. 40 éves, és a harmadik pedig egy kb 20 éves férfié lehetett.

A híres Gero-kereszt, a templom egyik legrégebbi kincse. Több, mint ezer éves.

A lenti képen látható, kinyitható szárnyas oltárnak (Altar der Stadtpatrone) is érdekes a története. A Háromkirályokat látjuk, akik éppen látogatást tesznek Máriánál és a kis Jézusnál.  A korabeli képeken a Háromkirályokat úgy ábrázolták, mint az akkor ismert három kontinens, Európa, Afrika és Ázsia képviselőit, tehát volt egy fehér bőrű, egy kicsit sárgásabb, és volt egy fekete bőrű király. Ezen a képen viszont mindhárman fehér bőrűek, sőt, az egyikük nagyon fiatal. Ez azért van, mert három gazdag férfi, akik a templom támogatói voltak, ragaszkodott hozzá, hogy a rengeteg adományért cserébe az ő arcképük legyen a Háromkirályoké :-)

A kölni dóm még arról is híres, hogy itt található a világ legnagyobb, szabadon lengő harangja, a Dicke Peter (vagyis kövér Peter:-)) 24 tonnát nyom. Meg is lehet nézni a toronyba felfelé menet:-)

A toronyban ötszázvalahány csigalépcsőt kell megmászni, hogy feljussunk legfelülre. Megvolt a napi edzés is:-) Kilátás a Rajnára:

A Hohenzollern-híd:

A kölni Dómnak, a templomok között egyedülálló módon van saját házszáma is :

A dómban van egy oldalkápolna, ahol keresztelőket, esküvőket tartanak. A főhajóban ugyanis nincs ezt nem engedélyezik.

Ez pedig, a templom előtti téren van. A fekete, kereszt alakú valami egy másolata annak, ami a tornyok legtetején van. Így, ha innen felnézünk a torony tetejére, össze lehet hasonlítani, hogy milyen óriási is az épület, hiszen ez a valójában több méter magas szobor lentről hüvelykujjnyinak látszik.

A dóm hátulról:

A dóm háta mögött van a Hohenzollern-híd, ami főként arról híres, hogy a szerelmesek ide teszik ki az örök szerelmet jelképező lakatokat. Az egész híd végig tele van a lakatokkal.

A hídról a Városháza tornyát is látni:

A dóm és a híd után elmentünk a híres kölni parfümériába, a 4711-be, ahonnan a legendás kölnivíz elindult világhódító útjára. Ez is a kötelező programok közé tartozik a városban. Ahogy belépünk, azonnal megcsapja az orrunkat a hihetetlenül erős parfümillat. Nem is csoda, hiszen a bejárat mellett közvetlenül egy pici szökőkút van, ahonnan kölnivíz folyik :-) nagyon szép.

A parfümkút:

A bolt felső emeletén egy kis kiállítást nézhetünk meg, ahol bemutatják a kölnivíz történetét. A legenda szerint a Mülhens házaspár egy barátjától, egy karthausi szerzetestől kapta nászajándékba a
kölnivíz titkos receptjét (ezt látjuk az alsó képen). A kölnivíz 220 éve ugyanazzal a módszerrel, és ugyanazokkal az összetevőkkel készül.

 Korabeli szépítkezőszereket is megnézhetünk, így nézett ki például a 4711 ajándékcsomagja úgy 150-200 évvel ezelőtt:

És így néznek ki ma a 4711 kölnik:

A 4711 márkanév egyébként onnan ered, hogy ez volt az üzlet házszáma :-) A megszálló franciák adták ezt a számot az épületnek 1796-ban, hogy könnyebben el lehessen igazodni a csapatok elszállásolásában. Erről a jelenetről egy csodaszép és hatalmas gobelin is készült, ami a parfüméria falát díszíti. A parfüméria, vagyis a Dufthaus a Glockengassében van, ahol időnként az utca nevének megfelelően harangjáték csendül fel :-)
A dómtól kezdődik a belváros forgataga, rengeteg üzlettel:

.....és ha megszomjaztunk csavargás közben, feltétlen kóstoljuk meg a kölsch-t, ami a kölniek kétdecis pohárban mért világos söre:-)