Madeira igazi talány volt számomra, mert azelőtt nem nagyon olvasgattam erről a kis atlanti-óceáni szigetről. Az egyik ismerősöm viszont volt már itt, ő mesélte, hogy nagyon szép :-)
Madeira Portugáliához tartozik, és tulajdonképpen a nagy felfedezések kezdete, hiszen már az 1400-as évek elején , tehát jóval Kolumbusz előtt jártak itt európai felfedezők. Ekkorra tehető a főváros, Funchal alapítása is. Elhatároztuk, hogy befizetünk egy túrára dzsippel, mert így nemcsak a fővárost fedezhetjük fel, hanem a sziget belsejébe is bevisznek. Hát, tényleg életre szóló élmény volt :-)))
Először is, nem tudom, hány évesek lehettek ezek a dzsipek, de az tuti, hogy nem mai gyerekek voltak. Egybe összesen kilencen fértünk be, plusz a vezető, egy igazi jó fej, portugál fickó, akiről lesírt, hogy szinte szerelmes a szigetébe :-) Áthajtottunk Funchalon, és Madeira belseje felé vettük az irányt.
Tudni kell, hogy ez a sziget tele van hegyekkel, erdőkkel, nagyon érdekesen építik a házaikat is, illetve a vetemények kialakítása is nagyon egyedi, hiszen alig van termőföldjük. Traktorral, kombájnnal, meg ilyesmikkel nem is nagyon lehet itt dolgozni, hiszen mindenütt csak zsebkendőnyi méretű kis földdarabok vannak egymás mellett, a meredek hegyoldalakon. Töménytelen mennyiségű banánültetvény van mindenfelé, a vezetőnk mesélte, hogy a banánfa jellegzetes tulajdonsága, hogy csak egyszer hoz termést egész életében, szóval jó sok kell belőle :-) A banánfák öntözéséhez szükséges kis csatornák, a levadák Madeira legjellegzetesebb látnivalói közé tartoznak és az egész szigetet behálózzák. Ezeken keresztül folyik le a víz a hegyekből a völgyekbe.
Madeirán autózni egyébként nem mindennapi dolog, főleg, ha az ember egy ezeréves dzsipben ül, amit egy portugál ember vezet. Az utak, amellett, hogy olyan szélesek, hogy a dzsip még éppen-éppen elfér rajtuk (de ha valaki szembejön, akkor már nagy baj van), rettenetesen kacskaringósak, fel-le, jobbra-balra, miközben melletted ott tátong a több száz méter mély szakadék. Ehhez jön még a sofőr egyedi vezetési stílusa, és már kész is a maradandó élmény :-)
Úgy negyedóra elteltével azt kezdtem érezni, hogy talán nem ez volt a legjobb program, amit választhattunk volna :-) a lehető legszorosabbra állítottam a biztonsági övet, és mint az életembe, úgy kapaszkodtam a fogódzkodóba. A környék egyébként tényleg csodálatos volt, a banánerdők mellett szőlőültetvények is voltak szép számmal, az egyik mellett meg is álltunk, és az ott dolgozó fiúk adtak szőlőt nekünk, hogy megkóstoljuk, miből is készül a híres Madeira-bor.
Ez a lenti kép az egyik kedvencem:-) nem elég, hogy a kertjeikben burjánzanak a növények, a teraszokat is telerakják cserepes virágokkal:-)
Ahogy a tenger felől haladtunk be a sziget belseje felé, egyre jobban megmutatkozott Madeira szépsége, és már nem bántam annyira, hogy velük tartottam. Tényleg nagyon-nagyon különleges hely, egyszerre gyönyörű és nagyon vad, még sosem volt dolgom ilyen szigettel :-) Az utunk a Pico Ruivo felé vezetett, amely Madeira legmagasabb pontja. A csúcstól nem messze, egy eukaliptuszerdő közepén álltunk meg, itt lehetett fényképezni és nézelődni.
Kb. 1800 méter magasan voltunk, szóval elég hideg volt, de észre sem vettem, annyira elvarázsolt az erdő különleges illata, a furcsa növények, amelyek itt élnek és persze a pazar kilátás. 20 perc után a vezetőnk közölte, hogy most jön az izgalmas rész, mert bemegyünk az erdő sűrűjébe.
Kb. 15 perces rázkódás után ismét lakott területre érkeztünk. Egy kis bár előtt álltunk meg, ahol meg lehetett kóstolni a híres madeirai röviditalt, a poncha-t. Érdekes valami, cukornádból készült rum és narancslé keveréke ( a szigeten ugyanis rengeteg cukornádültetvény is van - lenti kép). Nekem annyira nem jött be, de mivel tipikus madeirai dolog, ezért kötelező volt megkóstolni :-)
A szünet után visszaültünk a dzsipbe, és elautóztunk a Cabo Girao-hoz, ami Madeira egyik leghíresebb látnivalója, ez ugyanis a világ második legmagasabb függőleges sziklafala közvetlenül a tenger mellett. Kb. 580 méter magas és a kilátás lélegzetelállító :-) az üvegpadlón sétálva meg lehet csodálni a végtelen tengert és az alattunk tátongó mélységet is. A kilátó mögött rengeteg kis üzlet vár ezer és ezerfajta szuvenírrel :-)
A Cabo Girao után egy festői kis halászfaluba, Camara de Lobosba látogattunk el. Nekem ez tetszett a legjobban a kirándulásból :-) nagyon különleges volt a kavicsos, fekete homokos part, a tömérdek kis csónak és színes házikók :-)
A Tropical Garden felett van egy nagyon szép templom, a Nosse Senhora do Monte, melynek érdekessége, hogy itt található Magyarország utolsó királya, a Habsburg-családból származó IV.Károly sírja.
Van itt fent egy jó kis bár is a libegő mellett, ittunk is egy kis madeira-bort :-)
Miután visszalibegőztünk a városba, kicsit bevettük magunkat a belvárosba. Nagyon kellemes, nyüzsgő hely, sokkal szebb, mint amire számítottam :-) útközben az egyik utcai zöldségestől vettem egyet azokból a finom kis banánokból, amik a szigeten teremnek :-) a banán mellett levő zöld gyümölcs pedig a guanábana :-) ittam olyan shake-et, ami ebből készül és nagyon finom volt.
A város leghíresebb temploma, a Sé székesegyház is utunkba esett, mely egyike a városban fellelhető jellegzetes portugál, a gótikával rokon Manuel-stílusú épületeknek. Sétáltunk még egy picit a városban, aztán irány a kikötő:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése