Hamburg, a világ kapuja

Régi nagy álmom vált valóra azzal, hogy a múlt hétvégét Hamburgban töltöttük. Bárkivel beszéltem eddig, aki már járt ott, mindenki azt mondta, hogy fantasztikus város!!:-) Nagyon rég szerettem volna ide eljutni, egyrészt, mert nagyon szeretem a német városokat, másrészt pedig nagyon szeretem a kikötőket. Szóval egy város, ami német is és kikötő is, ráadásul hatalmas (1,8 millió lakos ), nagyon régi (1200 éves), egyedi (hiszen nem közvetlenül a tenger mellett fekszik - mint általában a kikötők - a Hamburgból induló hajóknak még majdnem 200 km-t kell megtenni az Elba folyón, hogy elérjék a torkolatot és az Északi-tengert) - nos, egy ilyen különleges város számomra igazi paradicsom!

Érdekes módon, a Hamburggal való találkozásom mégsem volt szerelem első látásra. Ebben persze nagy szerepe volt annak, hogy végig kegyetlen hideg szél fújt, és bár odautazás előtt megnéztem az időjárás-jelentést, az előrejelzett 18 fok a városban sétálgatva az eső és a szél miatt inkább mínusz 18-nak tűnt. Ezért mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy bőven vigyen meleg ruhát!!!:-) (bár láttam a városban olyan fakírokat, akik a jéghideg szél ellenére vidáman mászkáltak egy szál rövidujjúban és nyoma sem volt rajtuk libabőrnek, de mint tudjuk, a németek százszor jobban bírják a hideget, mint mi :-))
Péntek délután érkeztünk meg és a legelső programunk természetesen a kikötő felfedezése volt, amely Sanghaj és Rotterdam után a világ harmadik legnagyobb kikötője. Rengeteg hajó érkezik ide a világ minden tájáról, az évi kb. 13000 hajó között vannak utasszállítók is, de a legtöbbjük árut szállít. A legtöbb kínai áruszállító hajó is itt köt ki :-)
 A Landungsbrücken metrómegállónál szálltunk ki és tettünk egy jó hosszú sétát az Elba partja mentén. Nagyon hangulatos ez a környék, rengeteg ember sétál itt, a part tele van kávézókkal, sörözőkkel. Rengeteg kisebb-nagyobb hajó is állomásozik itt, amelyekkel különböző hosszúságú, egy, két vagy akár három órás utazást lehet tenni a kikötőben. Természetesen mi is részt vettünk egy ilyen túrán, de erről majd később mesélek :-)

A kikötőtől kb. öt perc sétára van Hamburg hírhedt sétálóutcája, a Reepersbahn. Azért mondom, hogy hírhedt, mert állítólag ez a világ legveszélyesebb utcája.  Szerintem azért annyira nem durva a helyzet, bár tény, hogy voltak érdekes arcok errefelé:-)) Nekem nagyon tetszett, itt is hatalmas este a nyüzsi, rengeteg az ember, igazából nagyon hangulatos hely :-) egyik szexshop a másikat éri, és van egy csomó night-club is, szóval férfiaknak különösen jó szórakozás itt sétálni :-)
 Másnap reggel nyakunkba vettük a várost és először a Hamburg Dungeon-be mentünk el. Egy ismerősünk ajánlotta, hogy feltétlen nézzük meg, mert kihagyhatatlan hamburgi program. Én olyasmire számítottam, mint egy múzeum, de valójában inkább egy hatalmas szellemkastély-féleséghez tudnám hasonlítani :-) Az egész úgy nézett ki, hogy kb. harmincan elindultunk, és mentünk helyiségről helyiségre. Minden helyiségnek más volt a témája, Hamburg történelméből kiragadott események, például a pestisjárvány, a nagy hamburgi tűzvész, kínzókamra stb. és mindenütt volt egy mesélő (igazi színészek), akik korabeli jelmezekbe voltak beöltözve és a közönséget bevonva jeleneteket adtak elő, bemutatva a város történelmének sötét mozzanatait. Rengeteg fény- és hangeffektus, füstgép, minden van, szóval tényleg nagyon látványos, de én mégsem sorolnám a kihagyhatatlan látnivalók közé. Ráadásul szerintem csak akkor érdemes menni, ha valaki jól beszél németül, mert egyébként elég unalmas lehet. Egyszóval, ide akkor menjünk, ha több napot vagyunk a városban, és már minden fontos látnivalót felfedeztünk :-) Ha úgy döntünk, hogy megnézzük, akkor mindenképpen foglaljunk előre jegyet a neten, és kinyomtatva vigyük magunkkal, így kikerüljük a sorban állást és rengeteg időt spórolunk meg.
A Dungeon-nál sokkal érdekesebb volt viszont, hogy az a negyed, ahol a múzeumot is kialakították, a világ legnagyobb raktárvárosa. Az óriási raktárépületek nagyon egyedi hangulatot kölcsönöznek a helynek :-) a raktárak a mai napig működnek, a perzsaszőnyegektől kezdve a fűszereken át egészen a komputerekig minden megtalálható itt :-) Nagyon klassz volt itt sétálgatni.

 A Dungeontől elindultunk a Városháza felé, ami állítólag Hamburg legszebb épülete. Nos, ezt az állítást én is alátámasztom, mert én sem láttam szebb épületet a városban :-) Az épületbe be is lehet menni, akár szervezett túrán is részt vehetünk. A Rathaus előtti téren pedig több stand van, ahol enni-inni lehet (főleg inni :-)), amikor mi ott jártunk, akkor még koncert is volt.

 

A városháza után a közeli Jungfernstieg következett, ahol régen az eladósorban lévő lányok sétálgattak a szüleikkel. Itt is rengeteg evő-ivó stand van, palacsintázó, söröző, satöbbi :-) Innen egy macskaugrás az Europa Passage, hatalmas bevásárlóközpont, rengeteg üzlettel. 

 Ezután az utunk az óvárosba vezetett. Ez is a kihagyhatatlan élmények közé tartozik, mert nagyon érdekes, régi kereskedelmi épületeket láthatunk, ahol már több száz éve folyik az adok-veszek. A Chile-ház a környék leghíresebb háza, egy ősrégi irodaház a történelmi óvárosban, amit hajó formája tesz igazán különlegessé :-)

Az óvárosból egy kb. tízperces sétával eljutottunk a Nemzetközi Tengerészeti Múzeumba ( National Maritime Museum). Én nagyon szeretem a felfedezőkről szóló történeteket, a hajókat és mindent, ami ezzel a témával kapcsolatos, így nagyon jól szórakoztam itt :-) A múzeum hatalmas, rengeteg dolgot megtudhatunk a hajózásról és a tengerészek életéről. Láttunk sok hajómodellt, például a Queen Mary II. modelljét, amely 2003-ban épült és jelenleg a világ ötödik legnagyobb hajója. Ez az óriási óceánjáró, amely 345 méter hosszú, az Atlanti-óceánon szállítja az utasokat.

Ezenkívül még sok más érdekesség van itt kiállítva, tengerészegyenruhák a világ minden tájáról, különböző hajós műszerek, térképek, volt köztük olyan, amit még ma is használnak, és voltak több száz évesek is. Az én egyik kedvencem ez a 16.századból származó holland hajóskönyv volt :-)

 Rengeteg más érdekesség között például azt is megtudtam, hogy az egyik számomra nagyon kedves író, Mark Twain is egy gőzösön dolgozott pályafutása kezdetén. Gyerekkorom kedvenc olvasmányai voltak a regényei Huck Finnről és Tom Sawyerről!! Rongyosra olvastam ezeket a könyveket és már akkor arról ábrándoztam, hogy egyszer majd én is gőzösözni fogok a Mississippin (bevallom, ezt az álmot a mai napig dédelgetem :-)) Azt tudtam, hogy a Mark Twain csak felvett név, az igazi neve Samuel Langhorne Clemens volt. De hogy honnan ered az írói álnév? A "mark twain" valójában egy hajós szakkifejezés, jel a mélységmérő rúdon, ami azt a minimális mélységet mutatja, amelynél a gőzhajó még biztonságban haladhat. Ez után az infó után még inkább a szívembe zártam az úriembert :-) Biztos ő is odáig volt a hajókért :-)))
A múzeumban megismerkedtünk a híres német kalóz, Klaus Störtebeker történetével is, aki a 14.század legendás, Robin Hoodra hajazó alakja volt. Kezdetben társaival a Hanza-szövetség szolgálatában "legálisan" kalózkodott, később viszont szembefordult a Hanzával, és hamarosan elérte a végzete, Hamburgban lefejezték. Az igazi legenda ekkor született meg, hiszen utolsó kérése az volt a bíróhoz, hogy ha a lefejezése után végig tud még menni társai előtt, akkor nekik kegyelmezzen meg. A történet szerint 11 ember életét megmentette azzal, hogy fej nélkül elsétált előttük. A múzeumban látunk egy koponyát egy szöggel, ez valószínűleg Störtebeker feje, amelyet Hamburgban találtak meg valamikor az 1800-as években. A szög azért van benne, mert lefejezés után elrettentésül karóra tűzték a fejeket. És hogy miért gondolják, hogy ez éppen a kalózé lehet? Mert a szög olyan akkurátusan van beütve, mintha azt szerették volna, hogy a fej sokáig épségben maradjon. Az itt kiállított koponya egyébként csak másolat, az eredetit a Hamburgi Történeti Múzeumban lehet megnézni.

A következő megállónk a Szent Mihály-templom volt, amelynek jellegzetes tornya hozzátartozik a hamburgi kikötő látképéhez :-) Ez a város legfiatalabb temploma, a helyén már volt több templom is, de mind megsemmisült, tűzvész, bombázás és egyebek miatt. A toronyból csodás kilátás nyílik a kikötőre és a városra. Jó hír, hogy van lift is, egyébként négyszázegynéhány lépcsőfokot kell megmászni, de én ezt vérbeli tériszonyosként nem vállaltam be, úgyhogy maradt a lift :-)

Közvetlenül a Dungeon mellett, a raktárvárosban van egy olyan múzeum, ami tényleg kihagyhatatlan, ez pedig nem más, mint a Miniatur Wunderland, a világ legnagyobb területű vasútmodelljével. Ez garantáltan tetszeni fog mindenkinek, mert a nevéhez hűen egy igazi kis csodaország!! Nekem ez volt az abszolút kedvenc Hamburgban, még a kikötőt is túlszárnyalta :-) 1300 négyzetméteren zakatolnak a kis vonatok, a "vasúthálózat" hossza összesen 13 kilométer, és csaknem ezer darab vonat van. Egész egyszerűen elképesztő:-))) több téma van, a terepasztal egyes részei Németország különböző területeit ábrázolják, pl. a Neuschwanstein-kastélyt, de szerepel Svájc is a Szent-Gotthard-hágóval, Amerika a Grand-Canyonnal és a Rushmore-heggyel, és még temérdek más földrajzi helyszín. Ami lenyűgöző, hogy a terepasztal minden egyes négyzetcentimétere aprólékosan meg van tervezve, több százezer kis bábu van felállítva, a vonatokon kívül autók és kamionok is száguldanak az utakon. Van miniatűr forgalmi dugó, tűzeset, repülőtér fel- és leszálló repülőkkel, a hegyekben libegők, éjszaka és nappal, szóval minden, de minden, pont úgy, mint a való életben :-) Ezt a programot ötéves kortól száztíz éves korig bezárólag szerintem mindenki élvezi:-)) Ide is jó, ha neten előre foglaljuk a jegyet, ugyanis korlátozott számban engedik be az embereket és könnyen lehet, hogy közlik, hogy a megvásárolt jeggyel majd este hatkor jöhetünk csak vissza.

Elérkezett a vasárnap reggel, irány a Fischmarkt!!:-) ez nem más, mint Hamburg híres halpiaca.
 Két lehetőségünk van, vagy reggel jó korán kelünk - a halpiac 6-kor nyit és fél 10-kor zár - vagy le sem fekszünk, hanem a szombat esti buliból egyenesen ide csöppenünk be egy kis afterpartyra :-)

 A Fischmarkt épületében működött valaha a híres haltőzsde, ahol még árveréseket is rendeztek, vagyis lehetett licitálni a halakra. Manapság idebent már nem lehet halat venni, de van élőzene, sör, mindez vasárnap reggel :-)

Odakint pedig, a Fischmarkt épülete előtti utcán igazi piac van, ruhákat, virágokat, bizsukat lehet vásárolni, és még ezer más dolgot! Ami nekem nagyon tetszett, a csodaszépen összeállított gyümölcskosarak, Hamburg felirattal. Ez valami itteni specialitás lehet, mert több helyen is árulták. És persze vannak halárus-standok is, bár azt kell, hogy mondjam, hogy néhány olasz halpiac meglátogatása után nekem ez nem volt már túl nagy élmény, annál is inkább, mivel itt a halakat hűtőpultból árulják. Szóval az egész piac inkább egy szabad ég alatti szupermarketre hasonlít :-) Ami viszont érdekes volt, hogy itt másfajta halakat árulnak, mint Itáliában, sok heringet, lazacot, sőt angolnát is :-) És lehet kapni icipici, olajban sült ropogós kis heringeket, nagyon finomak :-)

Ezek itt a sült angolnák:-) :

A halpiacozás után elindultunk, hogy kiválasszunk egy hajót, amivel majd a kikötőt járjuk be :-) nem volt nehéz dolgunk, mert egymást érik a hajók, és szinte folyamatosan indulnak a túrák. Két főre 30 euróért kaptunk jegyet egyórás hajókázásra. Természetesen a hajó legfelső emeletére ültünk, bár öt perc után már jéggé voltunk fagyva a hideg szélben, viszont cserébe nagyon szép látványban volt részünk!

Jönnek-mennek a hajók! A lenti képen pont egy Mississippi-gőzös megy el mellettünk :-)

Ez pedig itt már a teherszállító hajók parkolója! Ezekkel az óriási darukkal pakolják meg a hajókat.

Hamburg kikötője a víz felől nézve:

És itt már újra a parton! A hajókázás közben láttuk Hamburg híres hídját, a Kohlbrandbrückét is, de sajna nem sikerült róla jó fotót csinálni, mert elég messze volt :-(

Közvetlenül a kikötő mellett látunk egy nagy, téglalap alakú épületet kupolával a tetején, ez az Alter Elbtunnel, vagyis a Régi Elba-alagút, amely 24 méter mélyen húzódik a folyó alatt. A több, mint száz éves alagút ma már műemléknek minősül, bár a mai napig használják, gyalogosok, kerékpárosok és autósok egyaránt. Az alagútba lifttel lehet lejutni, és kb. 420 méter megtétele után a steinwerderi kikötőben találjuk magunkat.