Amikor kiderült, hogy ebben a csodálatos kis városban fogjuk tölteni a szilvesztert, újra fellapoztam a régi Andersen meséskönyvemet. Hihetetlenül érdekes volt felnőtt fejjel újra elolvasni ezeket a történeteket. A leghíresebb meséje A kis hableány, de nagyon szép mese például A kis gyufaárus lány, A fenyőfa, vagy az én kedvencem, A vadhattyúk. Ez utóbbi azért tetszik nagyon, mert bár itt is - mint Andersen legtöbb meséjében - sokat szenvednek a szereplők, de a vége mégis happy end. Annál pedig szerintem nincs jobb, mint amikor egy történet happy enddel végződik :-)
A mesék olvasása közben két dolog jutott eszembe. Egyrészt, hogy ezek a mesék egyáltalán nem gyerekeknek valók (legalábbis a többségük nem). Olyan dolgokról szólnak, amelyek gyerekkorban még nem igazán foglalkoztatják az embert, például a nagyravágyás, a hiúság, a pénz hajszolása, vagy hogy hogyan tudjuk átvészelni a sors viszontagságait, a szegénységet, az elhagyatottságot, a viszonzatlan szerelmet. Másrészt pedig arra jöttem rá, hogy Andersen egy igazi zseni volt :-) Olvasás közben nemcsak a saját gyerekkoromba repített vissza - hiszen kb 20 évvel ezelőtt már rongyosra olvastam ezt a könyvet - de mint már mondtam, teljesen más volt felnőtt fejjel olvasni, mint anno gyerekként. Nehéz megfogalmazni azt az érzést, hogy mennyire magával ragadt a történetek cselekménye, a nyelvezet, minden. Én nagyon ritkán szoktam sírni olvasás közben (mert inkább nevetni szeretek a könyveken:-))), de itt bizony volt olyan mese, amin elpityeredtem, nem is annyira azért, mert szomorú volt, hanem mert annyira szívbemarkolóan szép. :-) Szóval el is határoztam, hogy így 30 éves fejjel eljött az ideje, hogy további Andersen mesekönyveket vegyek magamnak :-)))))természetesen csak magyar nyelven, bár el sem tudom képzelni, milyen gyönyörű lehet őt eredetiben olvasni. Sajnos ezt sosem fogom megtudni, mert olvastam, hogy a dán az európai nyelvek közül az egyik legnehezebb. Ha valaki jó németes, akkor a feliratokat elég jól ki lehet silabizálni, de a dánok sajnos teljesen máshogy ejtik ki a szavakat, mint ahogy írják őket. A beszédükből nem is értettem egy árva mukkot sem, pedig elég jól tudok németül :-)
Szóval, amikor megérkeztünk a városba, kb. délután három óra körül járt az idő. Gondoltam, milyen jó, még itt az egész délután a városnézésre, mielőtt este bulizni megyünk. Sajnos 4 órakor elkezdett sötétedni :-) mondjuk nem mintha ez bármiben is megakadályozna, ha várost akarok nézni, de sajnos eddig még nem sikerült megfejteni annak a titkát, hogy sötétben hogy lehet jó képeket csinálni :-)))
Az első program természetesen a Kis hableány szobra volt. Érdekes, hogy ez a pici szobor lett a város legfőbb nevezetessége :-) olvasgattam Andersen életéről is, és sajnos, mint a nagy művészeknek általában, neki sem jutott túl sok boldogság. Most viszont biztos az, ha látja fentről, hogy a világ minden tájáról jönnek ide az emberek, hogy megnézzék ezt a kis szobrot, akit az ő meséje keltett életre :-)
A hableány vágyódva figyeli a partot, hátha megpillantja szeretett hercegét
A hableány szobrától nem messze van egy hatalmas szökőkút, amely Dánia legnagyobb műemléke. Egy germán mítosz kel életre a szökőkútban, amely Gefion istennőt ábrázolja, amint bikává változtatott négy fiával szánt. A legenda szerint a felszántott földdarabot, vagyis a mai Seeland-szigetet Svédországból szakították ki, és ez adott helyet később Koppenhágának.
Ezután elindultunk a város belseje felé. A hableánytól néhány perces sétára egy nagy nyolcszögű téren található az Amalienborg kastély, amely a királyi család téli rezidenciája.
V. Frigyes dán király lovas szobra a tér közepén:
A téren mindig lehet látni őrködő katonákat fel alá sétálva. Itt valamire készülődtek:-) Valószínűleg itt is volt valami szilveszteri mulatság később.
Az Amalienborg kastélytól a Nyhavn felé vettük az utunkat. Ez egy kis csatorna, ahol színes házak, hajók árulkodnak arról, milyen is lehetett a régi Dánia. És be lehet fizetni hajókirándulásra is :-)
Este 9 körül elindultunk a Radhuspladsen, vagyis a Városháza felé. Azt olvastam, hogy azon a környéken szoktak lenni a legnagyobb tűzijátékok :-) Errefelé rengeteg bár meg szórakozóhely is van, szóval be is ültünk egy jó kis Irish pubba és megittunk egy pár Jakobsent - finom dán sör :-)
A városháza mellett található a Tivoli is, ami Koppenhága híres - és nagyon régi - vidámparkja is. Itt is durrogtattak már este 10 körül.
Eredetileg én nem terveztem, hogy bemegyünk a Tivoliba, mivel annyira nem vagyok odáig a vidámparkokért. De láttuk, hogy egy csomó ember van bent, és gyönyörűen ki van minden világítva, szóval olyan 11 körül mégiscsak benéztünk és ittunk egy forralt bort:-)
Tényleg szép volt és látványos, csak egy kissé drága :-))) bár ez nem meglepő Koppenhágában, itt minden iszonyú drága, még talán Svájcnál is drágább. 270 korona volt kettőnknek a belépő, ami kb. 12000 Ft. Szerintem egy kicsit sok szűk 1 óra bámészkodásért, de legalább elmondhatjuk, hogy voltunk a Tivoliban :-DDD
Éjfélkor aztán kezdődött a nagy tűzijáték parádé. Lőttek mindenhonnan, a járókelők is, de szerencsére senkinek nem lett baja :-)) Az estét aztán végigbuliztuk, bejártunk egy pár helyet ott a környéken, és reggel 5 körül eszünkbe jutott, hogy mostmár kéne menni haza. Igen ám, de taxi sehol, a hotelünk meg 7 km-re volt tőlünk. Szóval kezdetét vette egy röpke kis séta :-DD szerencsére az utolsó 2-3 kmren találtunk egy kóbor taxit, így csak kb. 5 kmt kellett gyalogolni. Sebaj, úgyis megfogadtam, hogy idén többet fogok sportolni :-DDD
Másnap - vagyis aznap délután :-)) - felszálltunk a metróra, és megint bementünk a városközpontba. Az a jó Koppenhágában, hogy minden viszonylag közel van és gyalog is sok mindent meg tudsz nézni.
A belvárosban:
A Kerek-toronyba - amely tulajdonképpen egy templomnak a része - nem tudtunk felmenni, mert be volt zárva. De biztos csak azért, mert január elseje volt. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtunk felmenni, mert állítólag innen a legszebb a panoráma a városra. Na és persze az is érdekes, hogy nem lépcsők vannak, hanem egy sima csigavonalban haladó úton lehet felmenni a toronyba.
A Kerek-torony hátulról:
További képek a belvárosról:
Biciklitárolók. Koppenhágában rengetegen járnak biciklivel, szuper jó bicikliutak vannak. És a turistákra is gondolnak, mert egy csomó helyen lehet biciklit bérelni. Ezt, majd ha egyszer visszajövök ide, tuti, hogy ki fogom próbálni, de most, a szemerkélő esőben és a hideg szélben valahogy nem éreztem rá késztetést :-))
Ilyen toszikocsi-szerű biciklikkel szállítják a gyerekeket :-)
A Stroget, Koppenhága híres bevásárlóutcája. A bal oldalon a fal mellett ülő emberke olyan gyönyörűen hegedült, hogy az embernek szinte megszakadt a szíve :-) sosem hallottam még az utcán valakit ennyire szépen zenélni.
A Rosenberg kastély után ismét a Nyhavn, vagyis az Új Kikötő felé vettük az irányt, mivel alaposan megéheztünk, és itt rengeteg kis étterem és bár várja a vendégeket. Mindenképpen szerettem volna megkóstolni a híres dán smorrebrod-öt, ami szó szerint vajas kenyeret jelent, és a dánok általában ezt eszik ebédre. Be is ültünk egy aranyos kis vendéglőbe, hogy áttanulmányozzuk az étlapot :-)
Hát, amint a kép is mutatja, a dán szendvicsnek nem sok köze van az általunk ismert vajaskenyérhez :-) a felső képen pácolt heringes szendvics látható, kapribogyóval, hagymával és salátával. A kenyér a tipikus dán magvas rozskenyér, ami először kicsit furcsának tűnik, de a második falat után már egész finom :-) Az alsó képen pedig szintén szendvics van, ami hideg sült szalonnával és krumplivan van töltve. A dánok késsel-villával eszik ezeket a kis szendókat :-) rengeteg féle szendvics van amúgy, itt vagy 30 fajta volt az étlapon, heringes, egyéb halas és húsos kategóriában. Nagyon finomak, érdemes megkóstolni őket :-)
A szendvicshez jó dán sör is dukál( bár mi ezt kihagytuk, mivel előző este már sikerült eléggé behatóan tanulmányozni őket:-)))) A Carlsberg és a Tuborg a leghíresebb dán sörök, de kisebb manufaktúrák is vannak. Ha megkérdezzük a pultost, hogy melyiket ajánlja, szívesen segíteni fog :-) Az a jó a dánokban, hogy nagyon jól beszélnek angolul, és hihetetlenül barátságosak és lazák. Nemcsak a vendéglátók, hanem általában az emberek is. Engem kicsit a hollandokra emlékeztettek :-)
Mindenkire gondolnak :-))) :
A gyönyörűséges Nyhavn az alkonyatban:
Nem tudtam leállni a fényképezéssel :-))
A dánok egyébként abban is hasonlítanak a hollandokra, hogy ők sem tesznek függönyt az ablakokra, és simán be lehet látni a lakásokba :-) Amszterdamban mondjuk azért lehet olyan házakat is látni, ahol van függöny, de itt, Koppenhágában nem láttam egyet sem :-)) Ez számomra elképesztő volt, de ugyanakkor nagyon tetszett :-) Bár nem hiszem, hogy én tudnék így élni. Mondjuk van ilyen lehúzható redőnyszerűségük - legalábbis a szállodában volt - de ahogy elnéztem, nem nagyon használják, mert szinte mindenhová be lehetett látni :-)
A dánok nemcsak az ablak-témát nyomják durvábban, mint a hollandok, de szerintem többet is füveznek. :-) Sokkal több helyen lehetett érezni a szagot, mint Amszterdamban, ami engem nagyon meglepett. Na és Christiania, a híres hippiváros.... innen nem tudok fotókkal szolgálni, mivel ebben a negyedben tilos a fényképezés. Christiania Koppenhága egy része, amelyet valamikor a hetvenes évek elején alapítottak a hippik. Ez egy szabad város, amelynek kb. 1000 lakosa van, akik tulajdonképpen azt csinálhatnak, amit szeretnének, mindaddig, amíg másokat nem gátolnak abban, hogy ők is azt tegyék, amit akarnak - így szól ugyanis a hippik törvénye. Christianiában szinte harapni lehetett a füstöt. Itt nemcsak szívják, de árulják is a füvet, és érdekes módon a rendőrség is békén hagyja őket, sőt magán a szabad városon belül nincs is rendőrség. Szerintem lehet, hogy azért is engedik ezt meg, mert ez a városrész az egyik leghíresebb nevezetesség Koppenhágában. Sajnos nem tudtunk itt sem sok időt tölteni, ráadásul, mire megérkeztünk, már sötét volt, de ha legközelebb erre járok, biztos, hogy eltöltök itt néhány órát és bejárom az egész "várost".
Este újra kimentünk a Városháza közelébe. Nagyjából már eltakarították az előző este romjait :-))
A városháza:
A közelben végre megtaláltam, amit annyira kerestem, mégpedig egy igazi dán éttermet. A lenti képen bőrös malacsült látható, ami a dánok egyik legfontosabb nemzeti étele. Ezt érdemes megkóstolni, mert nagyon finom.
A desszerttel viszont befürödtem egy kicsit:-)) az étlapon az állt, hogy piros zabkása tejszínhabbal, tipikus dán desszert. Na, ez nem volt más, mint sima eperlekvár és dzsem :-) valami sajtszerű krémmel a kis tálban. A zabkásához semmi köze nem volt :-))
Itt, a Városházától nem messze, a vacsink kb. 500 korona volt (kb. 20ezer Ft) . Előző este a Nyhavn-nél ettünk, és ott kétszer ennyibe került, pedig csak pizzát ettünk, egy üveg bort ittunk hozzá meg ettünk egy tiramisut. nem szívbajosak a dánok :-)) Egyébként Koppenhágában minden drága, a taxi, a metró, egyszerűen minden. Viszont jó hír, hogy kb. minden 20 méteren található egy kebabos :-) ha legközelebb visszajövünk, szerintem csak azt fogok enni, nem megyünk étterembe :-))
A dán péksütik is nagyon híresek, én ezt a kakaós csigát kóstoltam meg, ami nagyon finom volt:-)
Mindent összevetve, amit a két nap alatt sikerült levonni, az az volt, hogy két nap rettenetesen kevés erre a városra :-) nagyon szimpatikus volt a hely, az emberek, na és ha valahol jókat lehet enni - még ha drágán is - akkor az a város már meg is nyert magának engem :-)) Szerencsére van egy ismerősünk, aki Koppenhágától nem messze lakik, és már régóta hív minket egy hétvégére a vidéki házába. Már írtunk neki, hogy nyáron meglátogatjuk :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése