A csodálatos kínai lótusz, az örök szépség virága
Most pedig térjünk vissza Pekingre....említettem, hogy nagyon sokban különbözik Shanghaitól. Igazából nekem Shanghai sokkal jobban tetszett, de lehet, hogy csak azért, mert ott volt az első megállónk és még frissek voltunk. Két hét után viszont már eléggé elfáradtunk, legfőképpen az időjárás miatt, mivel végig nagyon meleg volt és borzasztó párás és szmogos minden. Amikor az ember olyan környezetben van, amihez nincs hozzászokva, rettentő kimerítő tud lenni. Ráadásul szinte végig kínai ételt ettünk, bár egyszer-kétszer voltunk olasz étteremben - egész jókban is- de ez egyrészt nagyon drága, másrészt én annak a híve vagyok, hogyha valahova megyünk, akkor ottani ételt együnk :-) azt tudni kell, hogy a tényleges kínai konyhának semmi köze nincs ahhoz, amit mondjuk Budapesten árulnak, mert azt, ami Kínában van, valószínűleg nem sokan ennék meg itthon :-) Szóval ahhoz, hogy itt eladhatóvá tegyék az ételeket, kicsit át kell őket "költeni" :-)
Baloldalon gőzgombóc, jobbról ízletes zöldségek és rákok
láthatóak, középen pedig az elmaradhatatlan leves :-)
Rengeteg féle ennivalójuk van, a három hét alatt kétszer sem ettük ugyanazt a fogást. Én borzasztóan szeretek enni, új dolgokat kipróbálni, kalandozni a gasztronómia világában, új éttermeket felfedezni stb., és erre Kínában bőven volt alkalmam :-) Náluk a legtöbb étterem úgy néz ki, hogy nem egy nagy teremben van sok asztal, mint nàlunk, hanem egy nagy házban van sok helyiség, és minden helyiségben van egy nagy kör alakú asztal, és minden társaság kap egy helyiséget. Nagyon sok helyen meg is nézheted az alapanyagot, mielőtt megrendeled. Mondani sem kell, hogy itt vannak aztán érdekes dolgok, és a béka meg a kígyó még az enyhébbek közé tartozik :-) Én szinte mindent kipróbáltam - na jó, a békát nem :-)) - és sok olyan dolgot ettünk, ami egész tűrhető volt. A pálcikával való evésre szinte azonnal ráéreztem, és egész jól ment - bár mindig kaptunk kést és villát az étkezésekkor. A kínaiaknak borzasztóan tetszett, hogy próbáljuk felvenni az ő szokásaikat :-) Azt is nagy örömmel fogadták, hogy nyitott vagyok az ő egzotikus konyhájukra, és örömmel ajánlgatták a különböző számomra teljesen ismeretlen ételeket. Az egyik fogás, amire biztos, hogy egész életemben emlékezni fogok, egy különleges desszert volt, valamilyen liliomhoz hasonlító fehér virág főve, édes, meleg sziruppal leöntve...na ez volt az egyik, amit nem tudtam megenni, mert kimondhatatlanul borzalmas íze volt. A másik ilyen emlékezetes ehetetlen étel pedig egy disznófülből készült tekercs volt, amit hosszas nyammogás és ömbölygetés után sem tudtam lenyelni, úgyhogy végül - mivel a hányást mindenképpen el akartam kerülni - jobban láttam diszkréten kiköpni szegényt. De nagy általánosságban azt mondhatom, hogy egész jókat ettünk, viszont mivel ők teljesen máshogy fűszereznek, számunkra nagyon idegen és szokatlan módon, egy idő után egyre jobban vágytunk az európai ételek után. Azon nevettünk, hogy az utazás vége felé az evés egyáltalán nem okozott már örömet, csak egy tevékenység volt, amit az embernek muszáj megcsinálnia, hogy ne haljon éhen:-)) Szóval Shanghaiban még nagyon virgoncak voltunk, Pekingben pedig már kicsit el voltunk anyátlanodva, lehet hogy emiatt maradt meg bennem pozitívabb kép Shanghairól :-)
Az viszont tagadhatatlan, hogy Pekingben sokkal érdekesebb -főleg történelmi szempontból érdekes- látnivalók vannak, mint Shanghaiban. A legelső, ami mindenkinek eszébe jut, a kb. félezer évvel ezelőtt épült Tiltott Város, a császárok lakhelye, ahová egy évszázaddal ezelőttig csak azok tehették be a lábukat, akik a császári udvarba tartoztak. Ez tulajdonképpen egy kis város Peking közepén, város a városban, melyet hatalmas, vastag falak vesznek körül. Az ide bejutás ma sem egyszerű, mert először át kell verekedned magad egy több tíz méteres soron, ahol a turisták - főképp kínaiak- egymást letarolva próbálnak bejutni.
Biztonsági ellenőrzésen, táskaátvilágításon is át kell esni, csak ezután lehet belépni a kerítésen belül, ahol a Tienanmen tér (a Mennyei Béke Tere) és a Tiltott Város várnak bennünket.
A Tiltott Város olyan hatalmas, hogy szerintem napokig el lehetne mászkálni itt, és még mindig nem fedez fel mindent az ember. Egészen pontosan 8706 darab szoba van benne, és annak idején a császár több ezer fős udvartartása élt itt, például ágyasok és szolgák. Több udvar van benne, és hihetetlenül sok, kisebb-nagyobb pavilon, van, amelyikbe be lehet menni, és van, amelyiket csak kívülről lehet megnézni.
A Tiltott Város volt az uralkodó és családja lakhelye, itt rendezték a különböző ceremóniákat, itt intézték az államügyeket. Ebben a monumentális épületegyüttesben megtekinthetjük például a Sárkány Trónját, vagyis az egykori császári trónt:
de betekintést nyerhetünk a császárnék személyes holmijai közé is, mert egyes pavilonokban még az eredeti berendezés, bútorok, sőt használati tárgyak láthatók. Ezenkívül számos kiállítást tekinthetünk meg, például ékszereket, hatalmas jáde szobrokat, és ezernyi más kincset.
Ezek a hajtűk például a császárnék hajkoronáját díszítették:
A híres Kilenc Sárkány Fal, melyet azért emeltek, hogy távoltartsa a gonosz szellemeket:
A Tiltott Városban kivehető audioguide-ok ( vagyis az idegenvezető magnók) rengeteg nyelven működnek, még magyar is van :-) mindenképpen érdemes kivenni, mert sokkal érdekesebb úgy mászkálni a pavilonok között, hogy tudod, melyik miről nevezetes, ki lakott benne és mi történt ott :-) mert azt mondani sem kell, hogy a palota falain belül zajlott az élet, az 500 év alatt történt itt minden, ármány, szerelem, gyilkosságok, hatalmi harcok:-) mi kb. 6 órát voltunk itt és tövig lejártuk a lábunkat, de mondanom sem kell, hogy szinte csak a töredékét láttuk a dolgoknak. Mindenesetre nagyon szép volt, meghatározó élmény!
Kert a Tiltott Város végében:
A palota bejáratával szemben a Tienanmen tér terül el, ami a világ legnagyobb tere, és rengeteg fontos politikai eseménynek volt a helyszíne. Mao Ce-Tung például - aki a kommunista Kína első miniszterelnöke volt - itt kiáltotta ki a Kínai Népköztársaságot 1949-ben. A téren található mauzóleumban az elnök bebalzsamozott holttestét is meg lehet tekinteni, és az ő arcképe díszíti a Tiltott Város bejáratának falát is.
A Tienanmen tér (bal oldali épület a háttérben a Mauzóleum):
A második nap felkerekedtünk és elmentünk az állatkertbe. A látogatók legnagyobb része a pandamackók és a híres kínai aranymajmok miatt jön ide. Az állatok nagyon aranyosak, de sajnos az állatkert nem a legszebb :-( rengeteg a kő és a beton, elég koszos és elhanyagolt ketrecek is vannak sajnos. Elég lehangoló látványt nyújt, de a pandákért megéri ide eljönni, mert nagyon cukik:-) És ha szerencsénk van - nekünk az volt - akkor még mórikálják is magukat a kis játékszereiken :-) Az állatkerten belül itt is van akvárium, ahol a halakon és tengeri emlősökön kívül fókashowt is meg lehet nézni.
A pandák rezidenciája:
Kínáról a legelső dolog, ami mindenkinek eszébe jut, természetesen a Kínai Nagy Fal, ez a világon egyedülálló és nagyszabású építészeti remekmű :-) Naná, hogy ezt is megnéztük. Pekingtől nem messze, kb. egy óra autóútra van a Badaling falrész, ahová a legtöbb turista érkezik. Nemcsak azért jönnek ide a legtöbben, mert ez van a legközelebb a fővároshoz, hanem mert itt van a legjobb állapotban a fal és viszonylag könnyen mászható. Mi egy egynapos, szervezett idegenvezetős kirándulás keretében jöttünk el ide, néhány másik turistával együtt. A fal meglátogatása mellett a másik program a Peking közelében lévő tizenhárom Ming császár sírhelyének a megtekintése volt. A Ming-dinasztia az 1300-as évek közepétől 300 éven át volt hatalmon Kínában, az ő nevükhöz köthető a Nagy Fal számos részének megépítése, hiszen folyamatosan védekezniük kellett a nomád támadások ellen. Továbbá az egyik Ming császár (Yongle) tette meg Pekinget Kína fővárosává, mert azelőtt Nanjing volt az ország fővárosa. Ezek a sírok pedig azért olyan jelentősek, mert ezek Kínában az egyik legépebben megmaradt császári nyughelyek.
Az Ming-sírok megtekintése után a busz elvitt minket Badalingba, a hőn áhított falhoz:-)
A fenti képen a parkolót látjuk. Az idegenvezető mondta, hogy van másfél óránk, két irányban lehet itt felmászni a falra, az egyik egyszerű, a másik kicsit bonyolultabb :-) mindenki az egyszerű utat választotta, csak mi ketten indultunk el a meredekebb irányba, mondván, hogy arra kevesebb ember van és nyugisabb a helyzet. Akkor még nem sejtettem, mi vár rám :-) Említettem már párszor, hogy sajnos elég tériszonyos vagyok, de akkor még el sem tudtam képzelni, hogy az embernek egy lépcsőn is lehet tériszonya.
Én valahogy az egész falat máshogy képzeltem el, hogy szélesebb, vízszintes, ehelyett rengeteg meredek, magas lépcső várt minket :-) voltak olyan részek, ahol nem is mertem hátranézni, csak másztam, mint az őrült, négykézláb, előre, felfelé. A falat időnként tornyok szakítják meg:
A tornyok be vannak számozva és nevük is van. Mi kb. egy óra alatt 3 toronyig jutottunk el. A párom megörökített engem, amin a harmadik torony mellett ülök, vörösen, mint a rák, izzadságban úszva a végkimerülés szélén, de ezt a fotót inkább nem rakom fel ide :-))))) Jó néhány kalóriát biztos elégettünk ezalatt a röpke egy óra alatt:-)) (azért tegyük hozzá, akkoriban a sport egyáltalán nem volt része az életemnek, szóval másnak lehet, hogy nem lett volna ennyire gáz :-))
Ettől függetlenül életem egyik legszebb élménye volt. Az érzés, amikor onnan fentről nézzük, ahogy a zöld hegyoldalban, a sejtelmes ködben kígyózik a Fal, ami évezredek óta ugyanott áll és őrködik....megdobogtatja az ember szívét :-)
A fal után a kalandok még nem értek véget, mert a kirándulás tartogatott még egy meglepetést. Elvittek minket egy nagy műhelybe, ahol jáde megmunkálásával foglalkoznak. A jáde egy drágakő; Kína legfontosabb drágaköve, melynek régen - sőt egyesek talán még ma is - varázserőt tulajdonítottak. Rengeteg szobrot, ékszert készítettek ebből a kőből, sőt volt, hogy a halottak temetési ruháját is egészen vékony jáde-lapocskákból varrták össze, mert hittek abban, hogy a jáde képes megtartani az erőt :-) a jáde több színben is pompázhat, például fehérben, bordóban, a zöld több árnyalatában, sőt akár narancsszínben is. De az eredeti, igazi legszebb jáde halványzöld színű:-) Szóval, ahogy beléptünk a műhelybe, egy alkalmazott vett a szárnyai alá minket, és nagyon sok érdekes dolgot mesélt erről a bűvös kőről. Például, hogy mint az összes többi drágakövet, ezt is hamisítják, de egy igazi jáde és egy sima üveg karperec segítségével (amelyek kívülről teljesen egyformának tűntek) megmutatta nekünk azokat a kis trükköket, amikkel nagyon egyszerűen rá lehet jönni, hogy egy jádekő hamis vagy igazi. Az első ilyen tulajdonság a hangja; a sima üvegből készült tárgyak, ha valamit megkocogtatunk velük, magas, éles hangot adnak, míg az igazi jáde karperecnek szintén magas, de jóval tompább, nagyon jellegzetes, nemes, szép hangja volt. Amikor pedig a fény felé tartotta, az üveg teljesen áttetsző volt, míg a jádéban lehetett látni az icipici ereket. Még egy hatalmas különbség, hogy a jádekövet nem lehet megkarcolni, mert annyira kemény :-) Az idegenvezető mesélte, hogy elvileg el lehet törni, tehát nem annyira kemény, mint mondjuk a gyémánt, de nagyon kemény :-)
Ezek a vázák itt a kínálat részei, de persze csak töredéke. Rengeteg minden volt, ékszerek, szobrok minden méretben az egészen aprócskától a több méteresig.
Ezek a kis labdák a lenti képen az itt készült termékek közül a legkülönlegesebbek voltak. Talán nem látszik, de minden golyó belsejében van még egy golyó, abban pedig még egy harmadik, és forognak egymásban :-) Nem emlékszem pontosan a nevére, de talán szerencsegolyó volt, vagy valami ilyesmi, a lényeg, hogy ezek ilyen kis szerencsehozó talizmánok:-) a legkisebb kb. tyúktojás méretű volt, de voltak olyan kézilabda nagyságúak is. Fogalmam sincs, hogy tudják ezt kifaragni egy darab tömör golyóból, mindenesetre mestermunka :-) azóta is bánom, hogy nem vettünk egy ilyen picikét ( a nagyoknak már elég borsos az ára:-) viszont, az ékszerrészlegen kiválasztottam egy gyönyörű halványzöld karperecet, ami azóta is a legszebb emlékem Kínáról :-) Ezeket a karpereceket nagyon sok nő kezén lehet látni Kínában, az idegenvezetőnknek is volt, és állította, hogy szerencsét hoz :-) szerintem is :-)
A karperecek ára forintra átszámítva kb. tízezer forintnál kezdődött, a határ pedig csak a csillagos ég. Láttam olyat, ami kb 100.000 dollárba került, ez több,mint 27 millió forint. Minden attól függ, milyen tisztaságú a jáde. De az olcsóbbak is gyönyörű szépek :-)
Készülnek a szerencsegolyók:
A jádeműhely után visszavittek minket a szállodába, mivel már jócskán benne jártunk a délutánban. De mi nem pihentünk, hanem felkerekedtünk, és nekivágtunk a városnak :-) A Tiltott Várostól nem messze van egy gyönyörű park, a Beihai Park, amelyben sétálgatni nagyon jó kikapcsolódás :-) A lenti képen középen a fehér kupola a parkban található buddhista templom csúcsa.
Béke és nyugalom:
A park után fogtuk magunkat, és egyszerűen céltalanul csavarogtunk a városban :-) ezt érdemes minden városban megtenni, mert így hangolódhatunk rá a legjobban az adott helyre, és láthatjuk a legérdekesebb dolgokat :-)
Nagyon sok helyen láttuk, hogy a kínaiak a ház előtt élik a társasági életüket. Volt, ahol még a kanapé is ki volt cipelve a ház elé :-) ezt a táblajátékot sok helyen játszották :-)
Egy kis ropogtatnivaló az egyik utcai árus portékái között :-)))) :
Pekingben a rendőrség mindenütt ott van, mindent felügyelnek:
A taxi helyett ilyen kis járműveken lehet közlekedni, van köztük motoros meghajtású is, de általában csak tekerni kell őket. Érdemes kipróbálni, nem kerül sokba és a sofőrök mindig nagyon barátságosak :-)
Ez pedig a híres-neves Lao She teaház Pekingben. Ez a város leghíresebb teaháza, és azonnal be is jöttünk, hogy igyunk egy teát. Igen ám, de aztán a teafű helyett mi lettünk leforrázva, ugyanis a legolcsóbb tea is 35000 Ft körül volt :-) Így aztán szépen óvatosan kisomfordáltunk :-D
A hutongok Peking óvárosának sikátorai:
Bejárati ajtó a hutongban:
Pekingi utcakép:
Wangfujing környéke, Peking hatalmas bevásárlónegyede. Errefelé található az Oriental Pearl Plaza, érdemes bemenni és megnézni az itteni boltok kínálatát. Azt nem állítom, hogy teli szatyrokkal fogunk hazatérni, mivel egyrészt elég drágák az üzletek, másrészt iszonyatosan ízléstelen ruhákkal és legendásan ronda cipőkkel lehet itt találkozni. Engem teljesen elképesztett, hogy mennyire más az ő ízlésük, mint a miénk. Félreértés ne essék, eszemben sincs ledegradálni őket, de tény és való, hogy az üzletek kínálata nagyon más, mint az, amit mi Európában megszoktunk. Érdemes viszont ellátogatni a selyempiacra (Silk Market), mert itt nagyon szép, jellegzetes kínai holmikat, kendőket, ajándéktárgyakat, csecsebecséket lehet vásárolni. Alkudni kötelező!!!! :-)
Nagypapa és unokája Wangfujing közelében:
Lenti kép: Pearl Market (gyöngypiac). Az igazgyöngyök lelőhelye:-)
A lenti képek a Nyári Palotában készült (Summer Palace). Pekingben ez is kötelező program. A palota Cixi császárné rezidenciája volt, aki egy legendás alakja a kínai történelemnek. Eredetileg csak a császár ágyasa volt, viszont miután fiút szült neki, a császár halála után, a 19.század második felében a fia gyámjaként a háttérből ő irányította az országot. Minden hájjal megkent nő lehetett!! A fia 18 éves korában meghalt, ekkor Cixi kieszközölte, hogy a saját unokaöccse jusson trónra, és egészen haláláig befolyásolta a kormányzást. A Tiltott Városban az ő hálószobáját is meg lehet nézni, az eredeti berendezési tárgyakkal egyetemben :-) A Nyári Palota arra szolgált, hogy a császárné itt pihenje ki a fáradalmait. Színház és tó is tartozik a palotához, na és persze az elmaradhatatlan, gyönyörű kínai kertek :-)
A pekingi templomokról nem esett még szó; én itt most az egyik legszebbről teszek ki fotót, az Égi Imádságok Csarnokáról (lenti kép). A templom érdekessége, hogy fából készült, viszont egyetlen egy szög sincs benne :-) Ez az épület szerintem az egyik legszebb Pekingben.
Ha Peking, akkor pekingi kacsa!!:-) Ha nagyon finom, hamisítatlan pekingi sült kacsát szeretnénk enni, irány a Quanjude Restaurant Wangfujingban (lenti kép). Egy nagyon kedves, baráti házaspárral jöttünk el ide. Igaz, az étteremben totális volt a káosz, rengetegen voltak (hiszen ez a város leghíresebb kacsaétterme), az ételre is elég sokat kellett várni, de a vékonyra felszelt, ínycsiklandozó kacsaszeletek mindenért kárpótoltak :-)
Ezeknek a fiúknak az a dolga, hogy megfelelően felszeljék a kacsát, mielőtt kiviszik az asztalhoz :-) :
Nos, ezt a helyet mindenképp meg kell nézni közelebbről, mert itt láthatunk olyan ennivalókat, amiket azelőtt csak a tévében:-)) :
Békák és csigák....
Százlábúk és pókok:
Szöcskék(?)...
Ízletes teknősbékabelső :-))) :
Szóval ez egy igazi horrorpiac, aminek a jelenlétét a már messziről terjengő, förtelmes bűz is jelzi :-) Azok, akiknek a gyomra bírja a megpróbáltatásokat, akár grillezett tengeri csillagot, madárpókot vagy lárvákat is fogyaszthatnak itt. Na jó, vannak azért egész ehető dolgok is, a lenti képen például a híres kínai gőzgombócokat látjuk:-) de megmondom őszintén, hogy itt sétálgatva nem igazán vágytam rá,hogy bármit is megkóstoljak, viszont jó európai turista módjára csináltam rengeteg képet :-)) (Azért zárójelben megjegyzem, hogy nem minden kínai eszi ezt meg, például a mi útitársaink is azt mondták, hogy ezt ők sem szívesen ennék meg:-))
Nos hát, lassan a végére érek a pekingi beszámolónak. Mondjuk rengeteg minden van még, amit nem meséltem el, de annyira nehéz besűríteni minden élményt!! De mára azt hiszem, ennyi, mert már golyózik a szemem :-)) Annyit még elmondok, hogy ugyan az utazás végére eléggé elfáradtunk, ahogy említettem, de mégis fantasztikus volt ez a kínai 3 hét. A legszebb az egészben, amikor olyan kultúrákat látsz, amik teljesen mások, mint a tied, szembesülsz azzal, hogy bizony ott egészen máshogy élnek az emberek, mint amit te megszoktál, olyan dolgokat csinálnak, építenek, ESZNEK:-))), amik elképesztően messze állnak attól, ami a te világod. És ilyenkor jössz rá arra hogy milyen nagy, gyönyörű és színes ez a világ, és ez tesz téged egyre szélesebb látókörűvé és toleránsabbá :-) Szerintem pont ez az utazás lényege :-) <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése